Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

kadást idézhetett volna élő. Az eltávolítandók Szűcs Ferenc, Sipos Gyula és Medve Zsigmond, az Erdei-szárny második vonalbeli emberei voltak, Győrffy kollégisták. Veres Péter a döntést egymagában nem vállalta, ezért a párt parlamenti képviselőivel közös vezetőségi ülés összehívását indítványozta/'

2 Szeptember 3—4-én zajlott — szó szerint is — le a politikai bizottság és a parasztképviselők együttes ülése. Veres Péter ismertette a válság okait, mely már tavasszal érezhető volt, de akkor még „a választmány tagjai segítségével sikerült elodázni a válságot.'"

13 Szólt arról, hogy „Erdei Ferencet és néhány fiatal Győrffy kollégistát azzal vádolnak, hogy kommunista párti szemléletűek, de nem azzal, hogy kommunista párti tagok. A lényeg az, hogy szélsőbaloldali ideológiában nőttek fel." Sokan azt látták a legfőbb problémának, „hogy a pártban nem lehet dolgozni, mert nem lehet elmondani a Kommunista Párt iránti kritikát, és őket a Kommunista Párt szervei állandó belső megfigyelés alatt tartják". Kovács Imre ezt sokkal határozottabban így fogalmazta meg: „Vegyük tudomásul, hogy rendőri felügyelet alá kerültünk. Internálótáborból kikerült embereket kényszerítenek arra, hogy lépjenek be a pártba és adjanak állandó információt a pártról." Farkas Vladimír visszaemlékezése

4

'

1-45 szerint 1946-ban már lehallgatták a Kommunista Párt megbízásából a többi párt vezetőinek telefonjait. Tehát szinte mindenről tudtak s így akár Kovács Imre is sokszor olyan információkat hallhatott vissza, amelyeket csak bizalmasan közölt. Törvényszerű, ha a magukat nyíltan vagy kevésbé nyíltan a Kommunista Párthoz közel állónak™ vallókra terelődött a gyanú: ők szolgáltatják ki az információkat. Elképzelhető azonban, hogy néhányszor ennek a gyanúnak némi alapja is volt. Orbán Imre (Hagyárosbörönd) a nagyválasztmányon így fogalmazta meg félelmét: „Dr. Majláth Jolánról olyan hírek terjedtek el, hogy a Politikai Bizottság ülésén felvett jegyzőkönyveket a Kommunista Párthoz juttatta el. És azt kell megállapítanom, hogy Majláth Jolán most is jelen van a nagyválasztmányi ülésen és én attól félek — és ez megvan odahaza a parasztokban is — hogyha megmondom itt, amit akarok hazaérkezésemkor nem várnak-e a rendőrség emberei.'"'

7 A vádat Kovács Imre is megerősíti könyvében.

48 Természetesen, ezek nem tekinthetők bizonyítéknak, de a pártban uralkodó bizalmatlan légkörre jellemzőek. Ehhez kapcsolódik az a fontos tény, amit Sipos Gyula ismert el az ülésen: Farkas Ferenc „azt hozta föl ellenem, hogy hetenként lejárok a politikai rendőrségre/

1

'

1 Tudjuk jól, hogy követtünk el hibákat"."'

0 Szintén nem bizonyíték, de igen figyelemreméltó. Darvas József felszólalásában azt mondta, hogy „akik a válságot előidézték, hátba döfték a pártot". Farkas Ferenc válaszában tagadta ezt, majd így folytatta: „Azt akarjuk, hogy a Parasztpárt önálló politikai csoport legyen, hogy önálló baloldali népi demokratikus párt legyen és szakadjon el attól a jobbágyszolgálattól, amit a Kommunista Párt felé teljesített." A párt csak akkor szerezheti vissza tekintélyét a tömegek előtt, ha visszaszerzi önálló arculatát is. Erdei Ferenc a személyi kérdésekben pozíciókban történő személycseréket javasolt, nem akarta eltávolítani a központból a Győrffy kollégistákat. S mivel a Győrffy kollégium fiataljait általában is igen sok vád érte, azt javasolta, keverjék össze a NISZ és a kollégium ifjait. A Győrffy kollégiummal szembeni fenntartásokat Gém Ferenc fogalmazta meg: „A Győrffy kollégistákkal szemben azért voltak sokszor aggályaink, mert ők Veres Péterrel szemben sokszor Rákosinak adtak igazat." Kovács Imre felszólalásában a Kommunista Párttal való tárgyalásra tett javaslatot: „Üljön le mindkét oldalról 8—10 ember, de ne az történjék, mint a ia