Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

gazdapárt gyűjtőpárttá vált, hisz szavazatainak nagy számát annak is köszönhette, hogy a baloldal s főként a Kommunista Párt ellen szavazók rá adták voksukat. Az ekkor kialakult politikai helyzet megértéséhez Bibó István tanulmányai irányadók. Bibó szerint: „A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától és fél a reakciótól." Bibó itt kétféle, de egyenrangú félelmekről beszélt. Az általa felvázolt harmadik utas, politikailag középutas megoldás realitása vitatható, de igénye nem.

26 A Bibó-által felvázolt kétféle félelem nagyon pontos a Parasztpárt két szárnyának megítéléséhez, magatartásuk lélektani okainak megértéséhez. A Kovácsszárny a proletárdiktatúrától való félelmében akart egy más irányú politikát csinálni, de fontos megjegyezni, hogy ez nem a reakcióhoz csatlakozásukat, hanem a két út közötti harmadik lehetőség kutatását jelentette. Jogos volt-e a proletárdiktatúrától való félelem? Kovács Imre visszaemlékezésében arról ír, hogy már korán átlátott a kommunista taktikán, amit Rákosiék szűk körű beszélgetéseken nem is rejtettek véka alá.

27 Bihari Mihály nagyszerű tanulmányban bizonyította, hogy a bolsevik típusú kommunista pártok taktikája „végül a politikai hatalom kizárólagos, monopolisztikus és megváltoztathatatlan birtoklásához kell hogy vezessen".

28 Vas Zoltán visszaemlékezése ennek a taktikának gyakorlati megvalósítására világít rá.

29 A kor levegőjében is benne van ez az érzés, az ettől való félelem, de jelentkezett a reakciótól való félelem is.

30 Kovács Imre a kommunista taktika felismerésének hatására tartotta szükségesnek leszögezni: „azzal a fönntartással, hogy a szocializmusé a jövő, mi a demokráciát építsük. A demokráciát, amely a többség uralma a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával, azé a többségé, amelyik valóban demokráciát akar, s a kisebbség jogait csak annyiban respektálhatja, amennyiben ténykedésével a demokrácia hibáinak kiküszöbölésére, nem pedig a demokratikus rend megdöntésére törekszik."

31 Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az Erdei-szárny az általam átnézett anyagokban soha nem vádolta Kovács Imrét szocializmusellenességgel; jobboldalisággal vádolták, azzal, hogy a reakció, a Kisgazdapárt felé akarta vinni a pártot, ezekről később még lesz szó. Kovács Imre valójában az általa marxi—leniniként ismert (de sztálini) típusú szocializmust utasította el. A felszólalások jegyzőkönyvi tanúsága szerint a párt vezetői között sem volt egyértelmű, mi is a szocializmus valójában s ebből mi valósul majd meg. A másik oldal, az Erdei-szárny beleesett a bibói „kétféle félelem" csapdájába, s elfogadták, hogy csak két lehetőség van, s így csak a Kommunista Párt vezetésével védhetők meg az 1945 utáni vívmányok, mivel a Kisgazdapárttól fenyegetve érezték a demokráciát. Jó szándékukhoz nem férhet kétség, de a Kommunista Párt politikájának mindent alárendelő támogatásukkal éppen a demokrácia létét veszélyeztették. A Kisgazdapárt választási előretörése, a reakciótól való félelem miatt, a földosztás vívmányainak védelmére s a nagytőke visszaszorítására 1946. március 5-én létrejött a Baloldali Blokk az MKP, az SZDP és a Nemzeti Parasztpárt részvételével. „A Nemzeti Parasztpártot elsősorban a földreform megvédésének elszánt szándéka irányította akkor, amikor"

32 részt vett a Blokk munkájában. Néhány nappal később, március 11—12-én tartotta a párt I. nagyválasztmányi ülését (kongresszusát). A kongresszus hangulatán érezhető volt a földosztás vívmányaiért érzett aggódás. Veres Péter megnyitó beszédében

33 az úri osztály visszatérésének veszélyéről szólt, a munkáspártökkai való szövetség szükségességéről és a földreform védelmének ügyéről. Erdei Ferenc a párt egységé17