Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - HÍREK - Bencsik Zsuzsanna: A Fővárosi Levéltár második levéltári napja / 95–97. o.

A Fővárosi Levéltár második levéltári napja Budapest Főváros Levéltára 1989. október 24-én tartotta ez évi, sorrendben második levéltári napját, amelynek témája a „Koalíció és egypártrendszer" volt. Megnyitójában Benczéné Nagy Eszter, a BLF főigazgató-helyettese utalt a téma jelentőségére és időszerűségére. E korszak minél teljesebb megismerése segítséget nyújthat ahhoz, hogy napjainkban is helyesen politizáljunk. Reményét fejezte ki, hogy az itt elhangzó előadások a fenti célt fogják szolgálni. Napjainkban, mikor is a változások korát éljük, magától értetődő, hogy megnőtt az érdeklődés hazánk második világháború utáni története, közelebbről a koalíciós időszak iránt. Vajon korkifejezőek-e a politikai, közéleti viták stílusjegyei, hatáselemei, és megragadhatóak-e általuk egy történelmi korszak politikai arculatának jellegzetes vonásai? Ezzel a kérdéssel kezdte „Stílus és vitakultúra 1945—1948 (Epizódok a városházi koalíció történetéből)" című előadását Szántó Ferenc, a BFL főigazgatója. Példákkal gazdagon illusztrált referátumában meggyőzően mutatta be: a politikai harcok 1945—48 között megfigyelhető éleződése és durvulása pontosan tükröződött a Főváros Törvényhatósági Bizottságában, — a főváros parlamentjében — folyó viták stílusában és (hangnemében is. Az előadó — az elmúlt 40 évet tekintve — első ízben mondta ki a sokáig kimondhatatlan értékelést. Nevezetesen azt, hogy 1945 novemberében egy szabad és demokratikus választás eredményeképpen — kisgazdapárti többséggel — megalakult Fővárosi Törvényhatósági Bizottság a szó legteljesebb értelmében európai színvonalat képviselt. Az előadó érzékletesen mutatta be, miképpen vált ez a demokratikus szellemű, a koalíciós politizálás játékszabályaira 1947-ig kínosan ügyelő fővárosi parlament, alig két év leforgása alatt, előbb a két munkáspárt szűkített koalíciójává, majd 1948 végére lényegét tekintve egypárti várospolitikai testületté. Az intolerancia, az agresszivitás, mely a testület vitastílusát ez időben már jellemezte, pontosan mutatta, hogy a két munkáspárt egyesülése után a hatalom koalíciós alapon történő gyakorlása ténylegesen megszűnt. Miként az előadó hangsúlyozta: „A törvényhatósági bizottság formailag ugyan még ezután is többpártrendszerű alakzatot mutatott, kisgazdapárti polgármesterrel az élen, döntéshozatali mechanizmusa azonban már ténylegesen egypártrendszerű elven működött, figyelmen kívül hagyva Budapest társadalmi, gazdasági életének érdektagoltságát, az itt élő népesség sajátos rétegződését, szociálisan motivált társadalmi struktúráját." Újlaki Péter, a BFL osztályvezetője „Fischer József a Fővárosi Közmunkák Tanácsának élén" című dolgozatában két kérdéssel foglalkozott. Egyrészt Fischer József szerepével az FKT jogállásának és működési feltételeinek alakulásában, másrészt Fischer József és a vezetése alatt álló FKT gyakorlati működésével. Az 1870-ben létrehozott és 1945-ben újjászervezett FKT a gyakorlatban is részt vett a főváros újjáépítésében. A miniszterelnök Fisdher Józsefet az FKT vezetése mellett az Űjjáépítési Kormánybiztosság kormánybiztosává is kinevezte. A két pozíció egyidejű betöltése ez esetben hasznosnak bizonyult, mert jól haladt a romeltakarítás. Fischer személyén keresztül az SZDP hatása erősödött, melyet a kommunista főpolgármester nem nézett tétlenül. Az FKT sorsa meg95