Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Tervezet a magyar levéltárügy újraszabályozására / 8–29. o.

Közlevéltárak 1. A közlevéltárak típusai A közlevéltárak típusamaik meghatározására, illetve a jelenlegi állapot módosítására vonatkozó javaslatunk kidolgozásakor figyelembe vettük: — az állami intézményrendszer tagolódását, a felső szintű, valamint a területi és a helyi szervek működése során keletkezett iratok archiválásával kapcsolatos jelenlegi problémákat; — az állami és a tanácsi (önkormányzati) tulajdonnak a közeljövőben várható szétválását, továbbá a közfeladatot ellátó nem állami szervek létrejöttét, állami szervek önkormányzattá, köztestületté történő átalakulását (pl. egyetemek, MTA stb.); — a levéltárak működtetését, a levéltári anyag integrációjának mértékét befolyásoló szakmai-tudományos érdekeket; —- a gazdaságossági szempontokat, különös tekintettel a jelenlegi levéltári intézményrendszer szervezeti és területi széttagoltságából eredő gondokra. (Az előző fejezet 2. pontjában javasolt — közalapítványként vagy központi állami intézményként működő — gazdasági levéltárral, mint speciális feladatot ellátó közlevéltárral ebben a fejezetben külön már nem foglalkozunk.) a) A felsőszintű állami szervek levéltári anyagának átvételére jelenleg öt intézmény jogosult. (A nemzeti levéltári funkciót betöltő — az 1945-ös időhatárral megosztott — Magyar Országos Levéltár és az Űj Magyar Központi Levéltár, a Hadtörténeti Levéltár, továbbá a Központi Statisztikai Hivatal, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium levéltárai.) A döntően politikai meggondolásból, a szocialista országok levéltári modelljéhez való igazodás jegyében szétválasztott Magyar Országos Levéltár és az Űj Magyar Központi Levéltár újraegyesítésére vonatkozó javaslatunkat az első fejezet 6. pontjában — az első fokú levéltári hatóság létrehozásával összefüggésben — már megtettük. A Hadtörténeti Levéltárnak a Nemzeti Levéltártól való elkülönülése teljes mértékben indokolt. A statisztikai, valamint a vízügyi iratok szeparált gyűjtése pedig olyan adottság, amin gazdaságossági okok miatt nem lenne célszerű változtatni. Szükséges viszont különösen a statisztikai iratok esetében, hogy e dokumentumok kiválogatása és gyűjtése során a jelenleginél szorosabb együttműködés valósuljon meg a különböző levéltári intézmények között. Erre a követelményre a törvénynek is utalnia kell. (A KSH adatgyűjtési rendszerébe tartozó iratokat ugyanis, ha azok történeti értékűek, a jelenlegi jogszabályok a létrehozóknál is megőriztetik. A duplumoknak ez a tömege feleslegesen terheli az egyébként is zsúfolt levéltárakat.) A jövőt illetően az országos hatáskörű szervek anyagának további szétaprózását, ilyen feladatra újabb intézmények létesítését, mind szakmai, mind pedig gazdaságossági szempontból kifejezetten károsnak tartanánk. (Más kérdés a köztársasági elnök és az Országgyűlés saját levéltárainak ügye. Erre vonatkozóan külön döntés szükséges.) b) Az állam területi és helyi szerveinek működése során keletkezett iratok archiválásában jelenleg két egymással ellentétes irányú törekvés érvényesül. E dokumentumok nagyobbik része — a területi elv alapján — a megyei (fővárosi) levéltárak illetékességi körébe tartozik. Ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Levéltár nemcsak a fenntartó, hanem az annak alárendelt szervek iratait is átveszi, vagyis e két ágazatban a területi szervek levéltári anyagának gyűjtése centralizált. Az ún. ágazati — a minisztériumok feladat- és hatáskörének változásaitól függő — levéltárak további létesítését nem tartjuk járható útnak, de nem lenne 20