Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: A XXVI. levéltári kerekasztal-konferencia: Madrid, 1989. október 2–5. / 64–73. o.

hány speciális esetet is megemlít a jelentés (pl. Svájcban a nemzeti könyvtár levéltári jogkört gyakorol a művészek és írók iratai fölött). Az összefoglaló fejezetben (12) és a Függelékben Mrs Carlucci igyekezett összefoglalni az előbbiekben már ismertetett lényegesebb eredményeket, azonkívül néhány speciális esetet is közöl — főleg más kontinensekről. * * * A referátumhoz nyolc korreferátum is készült, amelyet — következtethetően — már a referátum birtokában készíthettek el a szerzők. A nyolc korreferátumból hatot írásban is kézhez kaptak a konferencia résztvevői. Wolf Buchmann (NSZK Bundesarchiv) mint egy szövetségi levéltár levéltárosa szólt hozzá a nemzeti'szövetségi levéltárak szóban forgó kérdéseihez, ugyanezt tette Margarita Vázquez de Parga, a spanyol levéltárak igazgatója a centralizált országok központi levéltárai szemszögéből. Harold A. Naugler (a kanadai Nemzeti Levéltár igazgatóhelyettese) és Arnaud Ramiere de Fortanier (a francia levéltárak főfelügyelője) a nemzeti/szövetségi levéltárak intellektuális szerepe, a szakmai szabványok és a képzés terén ajánlott feladata alcímű témát vizsgálták elsősorban országaik gyakorlata alapján. Veikko hitzen (Finnország) és F. M. Vaganov (Szovjetunió) a saját nemzeti levéltár, illetve a szövetségi levéltárak szerepét ismertették. (E hat korreferátum szövege is olvasható az Országos Levéltár könyvtárában.) — Két korreferátum szövege nem áll rendelkezésre. Ezek akkor kerültek vitára, amikor még nem voltam jelen a konferencián. K. Hali (Egyesült Királyság) a nemzeti/szövetségi levéltárak és a levéltáros egyesületek, Jan van Albada (Hollandia) pedig a nemzeti /szövetségi levéltárak és a helyi levéltárak kapcsolatát vizsgálta. A konferencia résztvevői a napirend keretében öt alkalommal fejthették ki véleményüket a témával kapcsolatban. Az e célra kiküldött fogalmazóbizottság a referátumban és a korreferátumokban, valamint a hozzászólásokban elhangzottak alapján összefoglalta a témával kapcsolatban a konferencián kialakult összképet és megfogalmazta a konferencia álláspontjának tervezetét, amelyet a konferencia — apróbb javításokkal — záró ülésén jóváhagyott. A jóváhagyott szöveg értelmében a XXVI. Nemzetközi Levéltári Kerékasztal-konferencia — megerősítve a XXIV. (Helsinki) konferencia elvi megállapításait és ajánlásait — ajánlotta, hogy a központi levéltári vezetés az ország politikai és közigazgatási rendszerétől függetlenül mozdítsa elő és irányítsa a szakmai szabványok kifejlesztését együttműködésben a kormányzat minden szintjén levő levéltári intézményekkel. Bár a közigazgatás decentralizációja a világ sok országában a főirány, a résztvevőknek az a véleményük, hogy a levéltár-politika célkitűzéseit könnyebb megvalósítani a levéltári rendszerek olyan megszilárdításával, amely az együttműködő egységek összhangjára és nem a hierarchiára épül. A résztvevők elismerték, hogy lehetséges egészséges levéltár-politikát, levéltári gyakorlatot és módszereket megvalósítani minden politikai és intézményi közegben, bár nincs olyan egyedüli szervezeti modell, amelyet mint ideálisát ajánlani lehetne a különböző nemzeteknek. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a nemzeti és szövetségi levéltárak — a társadalomban elfoglalt központi helyzetüknél fogva — kínálják a legjobb lehetőséget az elméleti és alkalmazott kutatásokhoz, különösen a technológiai és módszertani területen. A konferencia hangsúlyozta a szakmai levéltári szövetségek közreműködésének alapvető fontosságát a szabványosított levéltári gyakorlat kifejlesztésében és elterjesztésében. 69