Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: A XXVI. levéltári kerekasztal-konferencia: Madrid, 1989. október 2–5. / 64–73. o.

Ausztriát és Jugoszláviát. Valamennyi központi szervnek 6 országban van selejtezési jegyzékük, köztük Magyarországon. Általános selejtezési jegyzék szintén hat országban van. — Az iratanyag átadási ideje — ha szabályozott — legrövidebb Magyarországon (15 év), a legtöbb országban 30 és 50 év között van. Belgiumban az iratképző szerv határozza meg, hogy mikor adja át iratait a levéltárnak. Négy országban nincs ilyen szabályozás. A levéltári anyag kutathatósága (7) nincs szoros kapcsolatban a levéltárnak történő átadással. Több ország időhatárt szabott meg, így az idő'határ legrövidebb Magyarországon (20 év), hét országban 30, két országban 50 év. Belgium a személyi vonatkozású iratokra 100 évet szabott meg. Lényeges kivételek általában állambiztonsági, köz- és magánérdekek védelmében vannak Norvégiában, Svájcban és Magyarországon. Franciaország az állambiztonsági ügyeiket 60, a személyi és a családi életet érintő iratokat 100, a személyek egészségével kapcsolatosakat pedig 150 év után engedik kutatni. — Több ország gyakorlatát rövid mondatokban ismerteti. Megemlíti, hogy minősített (zárt) iratok visszaminősítése (így időhatár előtt való kutathatóvá tétele) nem létezik Ausztriában, Belgiumban, Liechtensteinben, Spanyolországban és Magyarországon. A Vatikán közölte, hogy az 1Ó22. január 23. (XV. Benedek pápa halála) előtt keletkezett minden irat kutatható, minősített iratok kutatásához az államtitkári hivatal ad engedélyt. Kutatóterem címszó alatt szerepel a központi levéltár legrégibb és legújabb iratának éve, az iratanyag mennyisége iratfolyóméterben és az új adathordozók (komputer, audiovizuális és fényképes dokumentumok, mikrofilm és oral history), továbbá az ezekhez szükséges — műszaki képzettségű — szakszemélyzet; a segédletek helyzete, s hogy a kutatóterem adminisztrációja automatizált-e (8). — A referátum 2. melléklete országonként megadja a központi levéltár iratanyagának terjedelmét és évkorét. Ahol több központi levéltár van, az adatokat összevontan közli, kivéve Lengyelországot, ahol a műszaki levéltár a fotókat, hangszalagokat és filmeket darabszámban adja meg. A jelentés 3. melléklete azt mutatja, 'hogy új adathordozók közül melyik központi levéltár milyeneket gyűjt. — 21 országban van mikrofilm és fénykép, 15 országban audiovizuális, 9 országban komputeres dokumentum, hat pedig visszaemlékezéseket (oral history) is gyűjt. — A raktári helyzet és az iratanyag hozzáférhetősége általában megfelelő, kivéve Írországot, Jugoszláviát és Portugáliát, Magyarország a megfelelő raktári felszereltséget, Izland a kutathatóságot tartotta hiányosnak. — Az új adathordozókat Franciaországban és az NSZK-ban külön osztály őrzi. 12 ország — köztük Magyarország — külön audiovizuális levéltár meglétét közölte; 8 országban önálló fényképtár van, 6 országban pedig a szájhagyomány gyűjtésnek van külön — főleg néprajzi jellegű — gyűjteménye. A levéltári segédletek közül kilenc fajtára kérdeztek rá. Mind a kilenccel legalább több vonatkozásban, ha nem is teljességgel — négy ország rendelkezik. Általános kalauzzal (generál guide) csak öt ország nem rendelkezik, az egyik Magyarország. Leltárak, átadási jegyzékek, kartotékmutatók, különleges jegyzékek és indexek 21 országban vannak. — Legalább egy fondhoz van adatbankja 9 országnak, köztük Magyarország. Az adatbankok a legkülönbözőbb levéltári szinteken készülnek. — Arra a kérdésre, hogy a levéltári anyag hányadrészéhez áll rendelkezésre nyomtatott segédlet a kutatóteremben, a legtöbb országból általános, nem értékelhető válasz érkezett. Magyarország azon hat ország között szerepel, amelyek a kérdésre nem válaszoltak. A jelentés 10 ország egymással össze nem hasonlítható adatait ismerteti. — Minden ország központi levéltárának van mikrofilmje a saját anyagáról, kivéve a Vatikánt és Izlandot. 13 ország alkalmaz mikrofilmlapot, három (Ausztria, Franciaország és Spanyolország) videodiszket.