Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: A XXVI. levéltári kerekasztal-konferencia: Madrid, 1989. október 2–5. / 64–73. o.

hálózatot, a többi országban egy igazgatási szerv, legtöbbször főigazgatóság. Jugoszláviában nincs hálózat, minden levéltár autonóm. önálló történeti (szak)levéltárak igen elterjedtek Európában. A parlamentnek 10, a külügyminisztériumnak 11, a védelmi minisztériumnak 13 országban (köztük Magyarországon) van önálló központi levéltára. Önálló levéltára van Európában 'még a belügyminisztériumnak 2, az államtanácsnak 2 országban, de van, ahol az uralkodóháznak, a pénzügyminisztériumnak, egyes bíróságoknak, a kommunista pártnak (csak Jugoszlávia említve), a rádiónak és a televíziónak, a postának és kutatóintézeteknek is saját levéltáruk van. (Ügy gondolom, hogy a környezetvédelmi és vízgazdálkodási levéltár is ide tartozott volna.) A központi levéltárakban őrzött fondok és a más, nem állami levéltárak feletti felügyelet című fejezetet (5) a szerző négy pontra osztotta. Az első kérdés az volt, hogy a központi levéltár kezdettől fogva (ab antiquo) gyűjti-e az állam iratait vagy mely eseménytől fogva teszi ezt? A válaszokból az derült ki, hogy a legrégibb oklevél (528-ból) Franciaországban van, s az utolsó két évszázad új államalakulatai központi levéltárának iratanyaga egybeesik az állam megalakulásával (Svájc 1798, Olaszország 1861, Jugoszlávia 1918). A második kérdés arra irányult, hogy a központi levéltárban van-e a szövetséges államokból származó, illetve területi és helyi iratanyag is, vagy ezeknek saját levéltáruk van-e? Hat szövetséges állam igenlő választ adott arra, hogy olyat is birtokol, amelynek területi levéltárban volna a helye. A legtöbb államban, így Magyarországon, a területi levéltárak őrzik az ilyen fondokat. A harmadik kérdés arról érdeklődött, hogy a központi levéltár fel van-e hatalmazva arra, hogy politikai pártok, szakszervezetek, bankok, vállalatok, közés magánintézmények, politikai személyiségek, magas rangú tisztviselők, családok, személyek, írók, művészek és építészek, továbbá vallási, egyházi és más testületek iratait átvegye? Az általános helyzet az, hogy közületek, vállalatok, politikai és niagas rangú személyiségek, családok és személyek inkább adják át irataikat, a szakszervezetek, politikai pártok, bankok, írók, művészek és vallási intézmények kevésbé. Szaklevéltárak az ilyen típusú iratok számára Belgiumban, az NSZK-ban, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban vannak leginkább, Franciaországban viszont semmi ilyen nincs. A negyedik kérdés azt célozta, hogy a levéltári igazgatás gyakorol-e felettük szakmai felügyeletet? Hat országban a központi levéltár gyakorol több-kevesebb felügyeletet, hat országban más levéltár vagy levéltári hatóság teszi ezt. Az Egyesült Királyságban a helyi hatóság egyik osztálya, az egyházak és a magánosok fölött pedig a Historical Manuscript Commission látja el ezt a feladatot. Jugoszláviában a felügyeletet az egyes köztársaságok levéltárai látják el, míg Magyarországon minden szaklevéltár is gyakorol ilyen felügyeletet. Svédországban és Olaszországban a társaságok iratait 10 évig pénzügyi szempontból kell megőrizni. A levéltári felügyelet a központi állami szervek iratanyaga fölött (6). Minden európai országban van ilyen felügyelet, kivéve a Vatikánt, ahol a kormányszervek autonómok. A felügyelet különböző módon érvényesül. Öt országban a szerv és a levéltár közös bizottsága működik. Franciaországban és az Egyesült Királyságban a központi szerveknél a levéltár egy-egy küldöttje állandóan részt vesz a munkában. — A leggyakoribb a selejtezési jegyzékek jóváhagyása. Írországban minden minisztériumnak van egy felelős tisztviselője, aki kapcsolatot tart a levéltárral. — Közbeeső iratközpont 9 országban van, amelyek általában a központi levéltár alá tartoznak, de Finnországban a miniszterelnök hivatala alá, míg Hollandiában a központi szervek felelősek értük, de a központoknak saját személyzetük van. — Minden országban van selejtezési jegyzék, kivéve 66