Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: A XXVI. levéltári kerekasztal-konferencia: Madrid, 1989. október 2–5. / 64–73. o.

hálózatot, a többi országban egy igazgatási szerv, legtöbbször főigazgatóság. Ju­goszláviában nincs hálózat, minden levéltár autonóm. önálló történeti (szak)levéltárak igen elterjedtek Európában. A parlament­nek 10, a külügyminisztériumnak 11, a védelmi minisztériumnak 13 országban (köztük Magyarországon) van önálló központi levéltára. Önálló levéltára van Európában 'még a belügyminisztériumnak 2, az államtanácsnak 2 országban, de van, ahol az uralkodóháznak, a pénzügyminisztériumnak, egyes bíróságoknak, a kommunista pártnak (csak Jugoszlávia említve), a rádiónak és a televíziónak, a postának és kutatóintézeteknek is saját levéltáruk van. (Ügy gondolom, hogy a környezetvédelmi és vízgazdálkodási levéltár is ide tartozott volna.) A központi levéltárakban őrzött fondok és a más, nem állami levéltárak fe­letti felügyelet című fejezetet (5) a szerző négy pontra osztotta. Az első kérdés az volt, hogy a központi levéltár kezdettől fogva (ab antiquo) gyűjti-e az állam iratait vagy mely eseménytől fogva teszi ezt? A válaszokból az derült ki, hogy a legrégibb oklevél (528-ból) Franciaországban van, s az utolsó két évszázad új államalakulatai központi levéltárának iratanyaga egybeesik az állam megalakulásával (Svájc 1798, Olaszország 1861, Jugoszlávia 1918). A második kérdés arra irányult, hogy a központi levéltárban van-e a szö­vetséges államokból származó, illetve területi és helyi iratanyag is, vagy ezek­nek saját levéltáruk van-e? Hat szövetséges állam igenlő választ adott arra, hogy olyat is birtokol, amelynek területi levéltárban volna a helye. A legtöbb állam­ban, így Magyarországon, a területi levéltárak őrzik az ilyen fondokat. A harmadik kérdés arról érdeklődött, hogy a központi levéltár fel van-e ha­talmazva arra, hogy politikai pártok, szakszervezetek, bankok, vállalatok, köz­és magánintézmények, politikai személyiségek, magas rangú tisztviselők, csalá­dok, személyek, írók, művészek és építészek, továbbá vallási, egyházi és más testületek iratait átvegye? Az általános helyzet az, hogy közületek, vállalatok, politikai és niagas rangú személyiségek, családok és személyek inkább adják át irataikat, a szakszervezetek, politikai pártok, bankok, írók, művészek és vallási intézmények kevésbé. Szaklevéltárak az ilyen típusú iratok számára Belgium­ban, az NSZK-ban, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban vannak leg­inkább, Franciaországban viszont semmi ilyen nincs. A negyedik kérdés azt célozta, hogy a levéltári igazgatás gyakorol-e felettük szakmai felügyeletet? Hat országban a központi levéltár gyakorol több-kevesebb felügyeletet, hat országban más levéltár vagy levéltári hatóság teszi ezt. Az Egyesült Királyságban a helyi hatóság egyik osztálya, az egyházak és a magá­nosok fölött pedig a Historical Manuscript Commission látja el ezt a feladatot. Jugoszláviában a felügyeletet az egyes köztársaságok levéltárai látják el, míg Magyarországon minden szaklevéltár is gyakorol ilyen felügyeletet. Svédország­ban és Olaszországban a társaságok iratait 10 évig pénzügyi szempontból kell megőrizni. A levéltári felügyelet a központi állami szervek iratanyaga fölött (6). Min­den európai országban van ilyen felügyelet, kivéve a Vatikánt, ahol a kormány­szervek autonómok. A felügyelet különböző módon érvényesül. Öt országban a szerv és a levéltár közös bizottsága működik. Franciaországban és az Egyesült Királyságban a központi szerveknél a levéltár egy-egy küldöttje állandóan részt vesz a munkában. — A leggyakoribb a selejtezési jegyzékek jóváhagyása. Íror­szágban minden minisztériumnak van egy felelős tisztviselője, aki kapcsolatot tart a levéltárral. — Közbeeső iratközpont 9 országban van, amelyek általában a központi levéltár alá tartoznak, de Finnországban a miniszterelnök hivatala alá, míg Hollandiában a központi szervek felelősek értük, de a központoknak saját személyzetük van. — Minden országban van selejtezési jegyzék, kivéve 66

Next

/
Thumbnails
Contents