Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Tervezet a magyar levéltárügy újraszabályozására / 8–29. o.

az ezek alapján végzett irattári selejtezés különösebb levéltári szakismeretet nem igényel. A kívánt eredményt az irattári terv használata és a köziratok védelmét szolgáló előírások pontos betartása garantálja. Ezért féltétlenül szükséges, hogy a vonatkozó jogszabály ezen előírások betartásáért való felelősséget személyre szólóan (a vezetőkre és az iratkezelőkre külön-külön) állapítsa meg. Az állam felső szintű szerveinél viszont az irattári anyag szakszerű és hatékony selejtezéséhez az irattári terv mechanikus alkalmazása önmagában nem elégséges. A központi döntések, a jogszabály-előkészítések, valamint a végrehajtási ágazat irányítása során keletkezett egyedi iratok értékelése, válogatása levéltárosi szakismeretet igényel. Ennek biztosítása érdekében döntő fontosságú, hogy a törvény a felső szintű állami szerveknél tegye kötelezővé levéltáros szakember, illetve szakemberek alkalmazását. A levéltári anyagért való állami felelősség szervezeti és hatásköri rendjét illetően —' az a) pontban leírtaknak megfelelően — a törvény kimondja, hogy a nemzeti levéltári fond feletti felügyeletet a művelődési miniszter a levéltári szakhatóság vezetője útján gyakorolja. A levéltári szakhatóság — mint levéltári ügyekben elsőfokú hatóság — az országos levéltárakkal egy szervezetben működik. A levéltári szakhatóság vezetője egyben az országos levéltárak (a továbbiakban a Nemzeti Levéltár) főigazgatója. (Hangsúlyozni kell, hogy a javaslat elfogadása esetén nem a levéltári intézmény kapna hatósági jogkört. Ezért a szervezeten belül a hatósági és a gyűjteményi feladatoknak, s az ezekért való felelősségnek világosan el kell különülniük egymástól.) A törvény kimondja továbbá, hogy a művelődési miniszter — a levéltári szakhatóság vezetőjének előterjesztése alapján — jóváhagyja az állománygyarapítási koncepciót és dönt a levéltári anyag védelmével és kutathatóságával összefüggő levéltári ügyekben. Közvetlen miniszteri hatáskörbe tartozik még az intézményként működő magánlevéltárak fenntartóival kötendő együttműködési megállapodások jóváhagyása is. Az ebben a fejezetben ismertetett alapelvek és szabályok közül mindazt, ami a levéltári anyag fogalmára, a törvény hatályára, az általános védelmi előírásokra, a kutathatóság általános elvére, valamint a felügyeleti rendre vonatkozik, a törvény általános rendelkező részébe javasoljuk belefoglalni. Az egyes elvekhez és szabályokhoz fűzött magyarázatok — kiegészítve a melléklet A többi megállapítás egyrészt a törvény további (a közlevéltárba tartozó anyagvonatkozó kitételeivel — a törvény indoklási részébe épülhetnek majd be. ról és a közlevéltárakról szóló) fejezeteinek kidolgozásánál, másrészt az iratkezelés szabályozásakor, illetve a javasolt alsóbb szintű jogszabályok megalkotásakor vehető majd figyelembe. Közlevéltárba tartozó anyag 1. A köziratok védelme és levéltárba adása A köziratok védelmével és levéltárba adásával összefüggésben a következő elvek jogszabályban történő rögzítését, illetve alkalmazását tartjuk szükségesnek. a) A nemzeti levéltári fond mind tartalmi, mind pedig mennyiségi szempontból meghatározó részét a köziratok alkotják. Javaslatunk szerint az állománygyarapítás legfontosabb elve — az előző fejezet 3/b pontjában foglaltakkal egybehangzóan — erre a tényre épül fel. így a levéltári törvény kimondja, hogy a köziratokból kiválogatott levéltári anyag forrásértékéhez kell viszonyítani, annak kell alárendelni minden más anyag (a vállalati iratok és a magánlevéltári anyag) védelmét és gyűjtését. Emellett felhívja a figyelmet a köziratokból kivá16