Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében / 47–63. o.

A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében — Dokumentumok — A két világháború közötti Magyarország politikai berendezkedésének jellemzésekor a kortársak és az utókor a leggyakrabban a keresztény-nemzeti jelzőt használták. A rendszer keresztény jellegének bizonyítékaként az ideológiai tényezőkön túlmutatóan, a különböző keresztény egyházak politikai, közéleti és társadalmi szerepvállalását tekinthetjük. Ez a vallási és erkölcsi-kulturális-szociális jelenléten túlmutató funkció a legpregnánsabban a katolikus egyház esetében érhető tetten. Ha most kimondottan csak a politikai jelenlétre és szerepvállalásra gondolunk, akkor kitűnik, hogy mind vertikálisan, mind horizontálisan a katolikus egyházi jelenlét hatékony formában érvényesült. így a hatalom csúcsain egyházi személyek jelen voltak a kormányzatban, majd onnan lefelé a megyei szinteken is. De hivatalból részesei voltak a törvényhozásnak is (a felsőházban elsősorban, de választott képviselőkként a képviselőházban is), továbbá a vármegyei és a városi autonómiákban is fontos szerepet töltöttek be. A formálisan kimutatható szerepvállalással szinte egyenértékű az informális csatornákon való funkcionálás, ami nagyrészt a katolikus főpapság és prelátusok adott struktúrában elfoglalt helyéből következett. Az érdekérvényesítésnek ez a formája esetenként hatékonyabb lehetett az előbb említetteknél, hiszen megőrizte intimitását és bizalmas jellegét. De maga a hierarchia, a „látható egyház" alapvető funkciójából — a hit hirdetéséből és a lelkek gondozásának a feladatából — adódóan, számos esetben erkölcsi okokból nem tehette meg, hogy a politikai arénába lépjen. Ez az oka a politikai katolicizmus keletkezésének, és a katolikus politika direkt instrumentumai létrehozásának. Ez az eszköz pedig a modern polgári társadalomban a politikai párt volt. így Magyarországon is 1895 óta a katolikus egyház politikai és közéleti érdekeit egy számos metamorfózison átmenő, de bizonyos kontinuitást egészen 1949-ig mutató keresztény politikai párt képviselte. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a katolicizmus érdekképviselete soha nem korlátozódott egy ex cathedra katolikus pártra, soha nem kívánt egy „katolikus politikai gettóba" zárkózni, hanem a politikai közélet szinte valamennyi irányzatában, pártjában és szervezetében megtalálhatók exponensei. (Ez alól csak a kimondottan egyház- és vallásellenes irányzatok, a szociáldemokrácia és a kommunista mozgalom jelent kivételt). Az ellenforradalmi korszakban a katolikus egyház és a keresztény párt általában véve konszolidáló, rendszerszervező és -megtartó tényezőt jelentett, ami m.ásként fogalmazva azt jelenti, hogy a mindenkori alkotmányos, törvényes rend híve volt, egy konzervatív, de a rendszeren belül maradó szociális reformpolitika támogatásával. Ezt a funkcióját jól gyakorolta a bethleni szisztéma kiépítésekor, ami együtt járt azzal is, hogy saját magából is kitaszította a „rend47