Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bikki István–Lakos János: Iratok a katolikus egyházi levéltárak 1951. évi "kettős kezelés"-be vételének történetéhez / 33–46. o.

Leidecker kartárs felvetette a távol levő levéltárak kérdését. Itt feltétlenül felmerül a kérdés, hogy hogyan kell megoldani ezt a problémát. Nem akarok azonban elébe vágni a dolgoknak, nevezetesen annak, hogy az előző tárgyalást a helyszínen mindenki folytassa le és utána számoljanak be, hogy ki hogyan látja a kérdés megoldását. Szükség esetén elképzelhetőnek tartok egy olyan megoldást, hogy a helyi egyházügyi megbízottal kell ennek érdekében együttműködést keresni. Valószínűnek tartom ugyan, hogy a helyi megbízott nem fogja, vagy nem fogja tudni vállalni azt, de mindenesetre őt is be kell vonni, ha ilyen vonalon probléma merül fel. Második kulcs nem volna feltétlenül szerencsés megoldás, és ha nem megy, úgy ezt sürgősen jelentsék és egyben tegyenek javaslatot a megoldásra. Leidecker J.: A hiteleshelyi levéltár Kalocsán a székesegyház sekrestyéjében van. Ezt el kellene innen vitetni. A gazdasági levéltár is ott van, az is nemzeti érdekű magánlevéltár. Holnap nem tudok semmiképp sem kijutni -Kalocsára, csak holnapután, ez nem lesz baj? Borsa: Erről majd később beszélünk, mint személyi kérdésről. A sekrestyében levő hiteleshelyi levéltár konkrét esetként merült fel, felmerülhet azonban általánosságban is. Ennek megoldása érdekében fel kell az alkalmat használni arra, hogy a levéltári anyag ésszerű átcsoportosítása a püspöki székhelyeken megtörténjék. Tehát, ha több helyiségben, vagy átjáró-, vagy irodahelyiségben, vagy éppen sekrestyében van, akkor kérni kell azt, hogy olyan helyre telepítsék, ahol nincs kitéve más forgalomnak. Ami a gazdasági levéltárt illeti, meg kell jegyezni, hogy nemzeti érdekű magánlevéltári megjelölés alatt minden 45 előtti anyag értendő. Tehát 45 előtti levéltári anyag, elnevezésre való tekintet nélkül. Vörös M..- Bár lényegtelennek látszik, de megnyugtatásul megkérdezem. Űgy értelmeztem az előadást, hogy a felelősségen és közös kezelésen kívül a szerepünk passzív. A szerelésnél előkerülő anyag közömbös számunkra. A püspökségen Pécsett együtt van a 45 utáni anyag a 45 előttivel. Megkérhetem-e, hogy válasszák külön? A leltározás folyik, ebben részt vegyek-e, vagy az eddigi egyházi szempontok szerint folyhat tovább? Végül pedig a kooperációra kérek tanácsot. Selejtezés, bírósági selejtezés, anyagbegyűjtés stb., milyen itt a fontossági sorrend? Nem akarnám egyiket a másik rovására csinálni. Borsa I.: Vörös kartárs úgy vette ki a beszámolóból, hogy passzív a szerepe a levéltár kezelésénél. Ennek nem örülök, mert nem erről van szó. Nem passzív a levéltáros szerepe, hanem bizonyos részvétele van a munkában, és itt fog a segítség megnyilvánulni, amit adni akarunk. Bocsássák rendelkezésre a levéltárvezetők a szempontokat és tapasztalatokat azáltal, hogy részt vesznek a munkában. Ezért lesz tervmódosításra szükség. A szerelésnél való közreműködésre nem hiszem, hogy nagy számban szükség lesz. Levéltári szempontból a szerelésnek mindig az volt az előnye, hogy tudni lehet, hogy mikor, hova vitték az anyagot, tehát tudni lehet, hogy hol található. A szerelésnek kérdése tehát elméletileg különösebb problémát nem ad. Ha véletlenül felszökkenne a szerelések száma, erre mindenesetre fel kell majd figyelni. Azt a megoldást, hogy a 45 utáni anyagot jegyzőkönyv mellett vigyék el a levéltárból, npm tartom helyesnek. Ez az anyag ma is a levéltárban van, maradjon is ott. Végül Vörös kartárs felvetette a súlyponti háromszög kérdését. A három pont, 'melyet ő felvetett, tulajdonképpen nem három pont volt, hanem egy pontnak három része. Mind a három az iratbiztosítás pontjába tartozik. Az egyházi levéltárak esetében a legegyszerűbb a kérdés, itt adva vannak a keretek. Sokkal több irányú a kérdés, ha a községi levéltárak gyűjtését, vagy a rendkívüli iratselejtezés ellenőrzését nézzük. Egyiket sem lehet a másik elé helyezni oly értelemben, hogy egyiket nem végzi el a levéltárvezető a másik miatt. A rendkívüli iratselejtezés előbb-utóbb véget fog érni, tehát ez a feladat és az ezzel járó elfoglaltság is véget ér. Ugyancsak belátható vége van a községi levéltárak begyűjtésének is, ha nem is rövidesen. A pécsi különleges helyzetet elvonatkoztatva, meg lehet találni azt, hogy mind a három súlyponti kérdés szerepel a tervben úgy, hogy egyik sem szenved kárt a másik miatt. Felhívom itt még a figyelmet arra, ami egyes helyeken már megtörtént, de még nem mindenütt, nevezetesen, hogy az arra megfelelő levéltári munkaerőt fokozottan aktivizálják a levéltárvezetők. A jó szervezés egyik kelléke, hogy amit megfelelő körülmények között át tud adni másnak, azt ne maga végezze a levéltárvezető. Oltvay F.: Nem tekintem lezártnak a püspöki levéltárat, és a felderítést ezen a vonalon is lehetségesnek tartom. Nem akarok elébevágni a dolgoknak, de szerintem begyűjtés ezen a vonalon is lehetséges, éppen a plébániák révén. Más kérdés az, hogy honnan lesz ennek anyagi fedezete. Borsa L: Oltvay elvtárs megelőzte korát ezzel a hozzászólással. Ez kétségtelenül felmerül, mint probléma. A reformátusoknál már folyamatban is van, akik négy 41