Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bikki István–Lakos János: Iratok a katolikus egyházi levéltárak 1951. évi "kettős kezelés"-be vételének történetéhez / 33–46. o.

egyházkerületi levéltárat állítanak fel és rendszeresen folyik az egyházmegyék és lelkészségek anyagának gyűjtése. Ezen a téren a református egyházi levéltárak kezelése egy lépéssel előbbre van. Feltétlenül szükség lesz erre a katolikus egyháznál is. Ilyen értelemben természetesen nem tekinthető befejezettnek, lezártnak ez az anyag. Ezt a problémát azonban most ki kell kapcsolni, ez inkább a holnap, mint a ma problémája, és a holnap a megoldást is meg fogja hozni. Ort János: Az én problémám helyi jellegű. A szombathelyi püspöki levéltárban őrzött anyakönyvi másodpéldányok használatáról van szó. Ennek jelentősége nálunk abban van, hogy a megye 2/3-részét elcsatolták a trianoni békeszerződés folytán, és az egyházi levéltárnak komplettebb lett az anyaga. A kérelmek elég gyakoriak, ezért meg kellene engedni, hogy 1920-tól a másodpéldányok adassanak ki az egyházi iroda kezelésébe, mert emiatt túl sokat zaklatnák a levéltárat. Vörös, Jenéi, Leidecker; Hasonló a helyzet nálunk is. Ort János: Azt tapasztaltam, hogy az egyháziak az anyakönyvi másodpéldányokat nagy becsben tartják. Ezeket leltározás alkalmával ki lehetne emelni az anyagból. Biztos, hogy ők azt megőrzik, és a levéltárban igen nagy helyet foglalna el. Esetleg az anyakönyvi másodpéldányok kérdését liberálisabban lehetne kezelni. Vörös Márton: Csatlakozik ehhez az elképzeléshez. Lakatos E.: Az átvételnél felmerülhetnek anyagi kérdések is. Lakatfelszerelés, állványok beszerelése stb. Ezeket, tekintve, hogy a tulajdonjog az egyházé, ki viseli? Esetleg mondhatják, hogy nincs pénzük erre a célra. Ilyenkor mit kell válaszolni? Borsa L: Előbb az anyakönyvi másodpéldányok kérdésére válaszolok. Ezzel kapcsolatban elvileg tisztázzuk azt, hogy az 1895 utáni egyházi anyakönyvek és másodpéldányai sem közjogi, sem történeti szempontból nem képviselnek különösebb jelentőséget. Jöhetnek azonban olyan esetek, amilyenek most jöttek, tehát vannak kivételek. Az ilyen érintett anyakönyvek, jegyzőkönyv kíséretében átadhatók az irodának kezelésre. Ez beletartozik abba a fogalomkörbe, hogy kutatásra, használatra ki lehet adni anyagot az érdeklődőknek. Jelen esetben az egyházi igazgatás egyik szervének. Lakatos kartárs viszont a kérdés anyagi kihatásait vetette fel. Erre vonatkozólag, ha nagyobb kiadás merül fel, ez abba a témába tartozik, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottjához kell fordulni, mert ő tud ilven ügyekben diszponálni. Persze nem lehet átesni a ló másik oldalára, mint a saját levéltárában, itt is csak a legszükségesebb megoldani valókat kell megoldani. Ha úgy látja, hogy van ilyen tárgyú nagyobb probléma, tájékoztassa a LOK-ot. Ezzel kapcsolatban arra kérek mindenkit, hogy látogatásának eredményéről számoljon be a Központnak. írja meg minden Levéltárvezető Kartárs, hogy mit végzett, és azt is, hogy milyen megoldatlan problémák maradtak fenn, akár szakmai, akár technikai vonatkozásúak. Balázs P.: A 45 előtti anyagban elképzelhető olyan probléma, hogy az anyag tékákban van egyes emberekről — 'esetleg mai élő személyekről — belépésük napjától kezdve. Ilyen esetben mi az álláspont, kutatható, vagy nem kutatható az anyag. A győri bencéseknek is van komoly anyaguk, ezzel mi a helyzet? A helyettes problémájával Győrben az a helyzet, hogy a két állandó dolgozó az hivatalsegéd, ill. raktárkezelő, ezenkívül két tiszteletdíjas dolgozik a levéltárban. Ha helyettesre van szükség, ki legyen az, a hivatalsegéd, vagy a tiszteletdíjas? Borsa L: Tekintettel arra, hogy ez egyedül a győri levéltár problémára, ezt 'majd utána megbeszéljük. A személyi iratok szétválasztásának, és a ma is élő emberek iratainak kérdése merült fel még Balázs kartársnál. Természetesen az 'együttműködés olyan legyen, hogy súrlódás lehetőleg ne adódjék. Ma is élő emberek irataiban nem kívánunk kutatást végezni. Ha történetesen valakinek a minősítése érdekében szükséges egy csomót kiemelni, ezt kiemelik, éppúgy, mint ahogy más iratot kiemelnek és megállapítandó kezelési módon, térítvény stb. átveszik. Itt nincs szükség arra, és nem kell olyan értelemben gyakorolni a kezeléssel kapcsolatos felelősséget, hogy megnézzük, hogy abban mi van. Lehetnek olyan problémák, amelyek éppen személyügyi vonalon nem ránk tartoznak, és nem kívánunk beleavatkozni. Gondoljunk a törvénynek arra a szakaszára, amit bizonyos szektorban alkalmazni lehet, hogy a tulajdonos a nemzeti érdekű magánlevéltárnál, megtagadhatja bizonyos anyagban a kutatást. Elképzelhető olyan eset, hoey amikor sor kerül ilyen anyag leltározására, ez külső ismérvek alánján fog megtörténni, ez nem lehet probléma. Ez az iratfajta az egyház szempontjából mindig különleges kezelést igényelt. Ezt mi nem kívánjuk megváltoztatni, csak azt szeretnénk, és azt kívánjuk, hogy külsőleg mi is belefolyjunk ennek kezelésébe. Balázs P.: Ha az irodán van az anyag, akkor ott is maradjon? Borsa L: Nem tudom mennyiben lesznek határesetek, de tulajdonképpen ez ott marad, mert 45 utáni anyag, ill. ez is van benne. Vitái J.: A szentszéki levéltár pl. ott van a levéltár mellett. Borsa I.: A szentszéki levéltár kezelésébe is belefolyunk, pl. leltározás. Ezt meg 42