Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Tervezet a magyar levéltárügy újraszabályozására / 8–29. o.

zéseket a levéltáraknak továbbra is figyelemmel kell kísérniük, abba érdemben bele kell szólniuk. Ennek fő eszköze azonban nem az iratkezelési szabályzatok végrehajtásának hatósági jellegű, formális ellenőrzése, hanem az állami és tanácsi (önkormányzati) szervekkel kialakított jó partneri viszony kell hogy legyen. e) A jogállam intézményrendszereinek egységes működése, a szükséges mértékű központosítás érdekében a területi és helyi állami szervek, valamint a tanácsok (önkormányzatok) irattári terveit továbbra is jogszabály, illetve központi utasítás határozza meg. (Az egységes irattári tervek alkalmazását az úgynevezett típusszervek •—• iskolák, kórházak stb. — esetében is indokoltnak tartjuk.) A felső szintű állami szervek és az ezeknek közvetlenül alárendelt intézmények irattári terveiket maguk készítik el. A fentiekhez kapcsolódó — később részletesen is kifejtésre kerülő — alapvető szabály, hogy az irattári tervek elkészítésében a levéltári hatóság hivatalosan részt vesz és a tartós megőrzésre érdemes irattári tételek kijelölésében döntési jogkörrel rendelkezik. Az indokolt kiegészítéseket az illetékes közlevéltár végzi el az irattári selejtezések elbírálásakor, illetve az iratok átvételékor. f) Az állami tevékenység nyilvánosságát, az állam és az állampolgár kapcsolatát az állami (önkormányzati) szervek ügyvitelének általános színvonala és hatékonysága messzemenően befolyásolja. Ezért megfontolásra javasoljuk, hogy az ügyvitellel összefüggő kérdéskört — ide értve az iratkezelést, valamint az állami és szolgálati titkot tartalmazó iratok különleges kezelését is — törvény szabályozza. Abban az esetben, ha az ügyviteli törvény megalkotására — belátható időn belül — nem kerül sor, mindenképpen szükséges, hogy a tvr. és a kormányrendelet hatályon kívül helyezését követően az állami és tanácsi szervek ügyvitelével szemben támasztott alapvető elvárásokat MT rendelet határozza meg. Ezen megoldás alkalmazásakor azonban —• véleményünk szerint — indokolt, hogy a köziratok védelmével összefüggő legfontosabb követelményeket a levéltári törvény tartalmazza. (Ennek részletezésére a következő fejezetben még visszatérünk.) 6. A levéltári anyagért való állami felelősség A levéltári anyag fennmaradását és kutathatóságát együttesen biztosító jogi, szakmai, szervezeti, valamint anyagi feltételrendszer megteremtése szempontjából alapvető kérdés a levéltári anyagért való állami felelősség tartalmának és az állam levéltárfenntartó feladatának pontos meghatározása, továbbá a felelősség érvényesítésével összefüggő szervezeti és hatásköri kérdések tisztázása. Az államnak a levéltári anyag védelmével kapcsolatos feladataira az előző pontokban többször is utaltunk. A kérdés fontosságára való tekintettel azonban szükségesnek tartjuk, hogy összefoglaló jelleggel is áttekintsük mindazt, ami — javaslatunk szerint — egyértelműen állami feladatnak minősül. — Állami feladat a magyar levéltári anyag nyilvántartása, valamint a magyar vonatkozású külföldi levéltári anyag folyamatos számbavétele és másolatainak rendszeres gyűjtése. •—• A különböző szintű államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szervek, az állami intézmények, intézetek, vállalatok (és mindezek jogelőd szerveinek) működése során keletkezett történeti értékű iratok, továbbá a nem állami szervek jogutód nélküli megszűnésével vagy egyéb jogcímen állami tulajdonba került levéltári anyag szakszerű megőrzése, hozzáférhetőségének és használhatóságának biztosítása. — Az állami levéltárak rendeltetésszerű működtetéséhez szükséges tárgyitechnikai és személyi feltételek megteremtése, tevékenységük irányítása, 14