Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Tervezet a magyar levéltárügy újraszabályozására / 8–29. o.

szolgál viszonyítási alapként. A közérdekből nyilvántartásba vett magánlevéltári anyag „védett levéltári anyag"-nak tekintendő. (A hatályos jogszabályokhoz képest a védett levéltári anyag köre jelentősen kibővül, s a védettséggel együtt járó tulajdonjogi korlátozások is módosulnak.) Őrzésével és védelmével kapcsolatban — a 2. pontban felsorolt előírások mellett — szigorú megkötés, hogy a védett levéltári anyag állapotát veszélyeztető bármilyen beavatkozás (pl.: az átrendezés és a selejtezés is) csak a levéltári hatóság engedélyével végezhető el. Kutathatóságának módját és szabályait az állam és a tulajdonos (birtokos) közötti együttműködési szerződés rögzíti. E szerződést első ízben a magánlevéltári anyag nyilvántartásba vételekor kell megkötni, s bele kell foglalni az állam által nyújtandó szakmai és (esetenkénti) anyagi támogatással összefüggő kérdéseket is. A megállapodási szerződésben foglaltakat nyilvánosságra kell hozni. A magánlevéltári anyag fennmaradását és kutathatóságát a törvény — a fentieken túlmenően — még a következő szabályokkal is elősegíti. — Az örökös vagy jogutód nélkül maradt magánlevéltári anyag az állam tulajdonába — közlevéltári megőrzésbe — megy át. — A magánlevéltári anyagot a közlevéltárak gyűjtik (megvásárolják, ajándékként átveszik) vagy a tulajdonos rendelkezési jogának fenntartása mellett letétként megőrzik. — A más közgyűjtemények (múzeumok és könyvtárak) által gyűjtött magánlevéltári anyagot a védett levéltári anyagra vonatkozó előírások szerint kell megőrizni, biztosítva egyúttal kutathatóságának feltételeit is. 4. A közlevéltárba tartozó anyag kutathatósága A jogállamiság kiépítésének egyik lényeges követelménye a közérdekű adatok nyilvánossága és a személyes adatok védelme. (Ennek törvényes garanciáit az előkészítés alatt álló informatikai törvény lesz hivatva megteremteni.) E követelményből adódóan a közlevéltárakban folytatható kutatás nem lehet egyedi döntések függvénye, minden lényeges szabályát a levéltári törvényben kell rögzíteni. A történeti kutatás szabadságának biztosítása érdekében a művelődési miniszter már kezdeményezte a levéltárhasználat jelenlegi szabályainak hatályon kívül helyezését, s a közgyűjteményekben folytatható kutatás egyes kérdéseinek — a levéltári törvény megalkotásáig — minisztertanácsi rendeletben történő szabályozását. (A rendeletet időközben kihirdették, teljes szövegét folyóiratunk jelen száma közli — Szerk.) Az új jogszabály arra az alapelvre épül fel, hogy a 30 évben megállapított általános kutatási időhatár elmúltával a közlevéltárak anyaga, a titokvédelmi előírások és a jogos magánérdek védelmét szolgáló, meghatározott időre szóló és tételesen felsorolt korlátozások kivételével szabadon kutatható. Ezt az alapelvet — az informatikai törvény előírásainak figyelembevételével — a levéltári törvényben is alkalmazni kell. Gyakorlati érvényesítéséhez a következőkre van szükség. a) A törvénynek egyértelműen elő kell írnia, hogy a köziratokat létrehozójuk a keletkezéstől számított 30 év elteltével, illetve a kutathatóvá válás időpontjáig köteles átadni az illetékes közlevéltárnak. Emellett rögzíteni kell azt is, hogy ennél hosszabb átadási időt csak kivételesen, törvényben lehet meghatározni. (E követelmény raktári feltételrendszerével a közlevéltárakról szóló fejezet foglalkozik.) b) Végre kell hajtani az elmúlt évtizedekben tömegesen titkosított iratok egyszerűsített visszaminősítését, (A jelenlegi szabály ugyanis, amely szerint minden egyes iratot — a minősítő, illetve jogutódja által — egyenként felül 12