Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése / 3–14. o.

1. ábra. István király dénárjának elő- és hátlapja. Gedai I., A magyar pénzverés kezdete. Ismertetés a szerzőtől: Bücher aus Ungarn 1/1987. 11. o. Ebben az összefüggésben Ademarus C fontos többlete Gallus-szal szemben a lándzsaelővitel császári szokásának említése. Erről Gallus nem ír! Arnold adata III. Ottó lándzsás felségjelvényének első rangú kortársi bizonyítéka. Szempontunkból Arnold feljegyzésének ezenkívül az is a jelentősége, hogy a lándzsa III. Ottó előtt vitelét szokásnak (mos) írja. így döntő 11. századi megerősítése a lándzsaelővitel állítólag csak Ademarus C-nél olvasható császári szokásának. Ademarus C itt Gallusnál nem található, feltétlenül hiteles 11. századi hírt őrzött meg. Ez önmagában is tekintélyes érv arra, hogy Ademarus C elbeszélése nem Anonymus Gallusén alapul, és szövegük rokonsága nem egymás ismeretének következménye, hanem közös forrás használatáé. Ez a közös forrás Szent Adalbert szenvedéseineik elveszett története, a Gallusnál Liber de passione martyris címen idézett mű, amint Tóth Zoltán ismételten kifejtette. A nemzetközi szakirodalom ezt a művet behatóan megtárgyalta és számon tartja.

7 Ademarus C tehát számos zavarossága és ellentmondása ellenére is a magyar királylándzsa vizsgálatánál nem mellőzhető, 11. századi hírt tartott fenn. Az írott forrás, Ademarus C szövegének immár kétségtelén hitelű közlése István király felségjelvénye, a (királylándzsa eredetére tökéletes választ adott. Istvánnál — mint más 'korabeli uralkodóknál is — a királyi méltóság felségjelvény-együttesét kell szem előtt tartani és vizsgálat tárgyává tenni. Erre ösztönöz és utal a nagyharsányi dénárlelet (Dbg. 1706/a) első és hátsó lapja, az a tiszta ábrázolás, amely az első verőtővel készült. (1. ábra) Ennek az ábrázolásnak lándzsás oldala sokszorosan tisztázott.

8 Kérdéses a hátlap, tehát a másik oldal, amelyet a hazai kutatás is sokféleképpen értelmezett, magyarázott. Különösen nehézzé tette a megoldáshoz vezető utat az a tény, hogy a kutatók számára István király vélt vagy valódi koronája jelentette a koronát. A numizmatikusok a dénárnak a REGIA CIVITAS feliratú hátlapján levő ábrázolást ezért egyrészt Karoling-templomhoz hasonlíthatónak tartották, másrészt a REGIA CIVITAS körirat alapján, meghatározott pénzverőhelyihez kapcsolihatónak minősítették. Ezt a kutatási szempontot — kevés kivételtől eltekintve — Hóman Bálinttól napjainkig többé-kevésbé érvényesítették is a kutatók. Igen nagy hangsúlyt kapott a regensburgi hatásnak a kimutatása, jóllehet az ezzel kapcsolatos kételyt már 1938-ban Huszár Lajos megfogalmazta, s leg4