Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése / 3–14. o.

GERICS JÓZSEF—LADÁNYI ERZSÉBET A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése Szent István királlyá avatásának a hazai történetírásban szinte egybehangzóan tagadott hitelű forrása volt az 1035. körül meghalt Ademarus Cabannensis krónikája. Ennek a krónikának a C változata szerint III. Ottó a magyarok urának „megengedte nagylelkűen, hogy királysága legyen, engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint magának a császárnak szokása, és az Űr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki."

1 Ennek az elbeszélésnek hitelét kettős érvre hivatkozva volt szokás elvetni: részben arra, hogy, ezt az előadást Ademarus 'munkájának „eredeti", ún. A változata nem közli, hanem csak az állítólag 12. század második feléből szánmazó, interpolált C kézirat, másrészt arra, hogy a C kézirat szövege egy 12. század első felében működött történetírónak, az Anonymus Gallusnak a műve alapján készült. Mindezt Deér József fejtette ki 1942-ben és 1944-ben a leghatározottabban. Ő akkor nemcsak a magyar király, hanem III. Ottó uralkodói lándzsa jelvényének létét is tagadta, mert szerinte III. Ottó lándzsajelvényének egyetlen tanúja Ademarus idézett, interpolált késői szövege.

2 Ademarus kéziratainak megítélése azonban változott a nemzetközi szakirodalomban. K. F. Werner ui. 1963-ban fejtette ki, hogy nemcsak az A, hanem a C kézirat is Ademarus saját műve, s ezért nem 12. századi interpoláció. Werner felfogását teljesen osztotta a lengyel Gieysztor is.

3 Ezen az alapon tehát nem vethető el, hanem kortársinak tekintendő a C változat tanúskodása. Másrészt a császári lándzsa jel vényről kortársi tudósítást őrzött meg Arnoldus/

1 aki 1035 és 1037 közt írta művét. Eszerint amikor 996-ban III. Ottó Regensburgból Rómába indult, „szokás szerint szent és keresztet hordozó császári lándzsa járt előtte ( ex more precedente sancta et crucifera imperiali lancea)". Ennek az adatnak a figyelembevételével szeretnénk összevetni Ademarus előadását Anonymus Gallus kétségtelenül rokon szövegével. Ez arról szól, hogyan tette lengyel királlyá Vitéz Boleszlávot III. Ottó. Gallus szerint Ottó Boleszlávnak ,,... zászlós diadal jelvény ül szeget adott az Űr keresztjéből Szent Móric lándzsájával. . ." Latinul: Gallus

5 Ademarus C

G „. . . pro vexillo triumphali clavum „. .. regnum ei liberrime habere ei de cruce domini cum lancea permisit, dans ei licenciám ferre Sancti Mauricii dedit..." lanceam sacram ubique, sicut imperátori mos est, et reliquias ex clavis domini et lancea sancti Mauricii ei concessit in propria lancea . ..". 3