Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Tervezet a magyar levéltárügy újraszabályozására / 8–29. o.

téneti érték" •—• mint fogalom — önmagában minősítse a tartós megőrzésre érdemes irategyütteseket. Ezt a fogalmat ugyanis úgy definiálni, hogy az a jogszabály alkalmazásához, az iratok levéltári értékének megállapításához, közvetlen eligazítást nyújtson, aligha lehet. Sokkal célravezetőbb a válogatás legfontosabb szempontjainak felsorolása, valamint a hasznosítás különböző területeinek bemutatása. 2. A levéltári anyag védelme A törvény általános érvénnyel előírja, hogy a levéltári anyag tartós (örökös) megőrzéséről, épségben és használható állapotban való fennmaradásáról gondoskodni kell. Ezzel összefüggésben — a záró rendelkezések között — kellő súllyal szankcionálja a levéltári anyagnak minősülő dokumentumok megrongálását, használhatatlanná tételét vagy megsemmisítését. A levéltári anyag egészére vonatkozó követelményként kimondja, hogy: — a keletkezésüktől fogva szervesen összetartozó iratokat — a használható állapotban való megőrzés érdekében —• együtt kell tartani; — levéltári anyagot az ország területéről ideiglenesen vagy véglegesen kivinni csak a levéltári hatóság engedélyével lehet. A védelem fő eszközeként a törvény elrendeli a levéltári anyag — leltárszerűén vezetett — állami nyilvántartását. Az állami nyilvántartásba felvett levéltári anyag megkülönböztetett védelmének szabályai a következők: — a nyilvántartott levéltári anyag megőrzéséhez zárt, tűzbiztos, megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú helyiséget kell biztosítani, megrongálódása esetén gondoskodni kell megmentéséről és helyreállításáról; — a nyilvántartásban szereplő, tartalmilag különösen értékes, valamint fennmaradásában — a papír és/vagy megíróanyag gyenge minősége miatt — veszélyeztetett levéltári anyagról filmfelvételt kell készíteni, s annak egy példányát központilag kell megőrizni. A törvény hatálya — természetesen nem csak a védelmi előírásokat illetően — az ország összes levéltári anyagára (a nemzeti levéltári fond egészére), annak őrzési helyétől és tulajdonosától függetlenül kiterjed. A nemzeti levéltári fond forrásértékének teljesebbé tétele érdekében levéltári szakfeladatként megjelöli a magyar vonatkozású külföldi levéltári anyag folyamatos számbavételét (állami nyilvántartását) és másolatainak rendszeres gyűjtését. Rendelkezik továbbá a közpénzen végzett hungarika-feltárások megfelelő szintű szabályozásáról is. 3. A levéltári anyag csoportosítása Az átalakulási folyamat levéltári konzekvenciáinak érvényesítésekor döntő fontosságú annak meghatározása, hogy melyek azok az irategyüttesek, amelyek tartós megőrzését levéltári intézményben kell biztosítani, s melyek azok, amelyek fennmaradásáról a tulajdonos (birtokos) maga gondoskodik. a) A hatályos jogszabály minden jogi személy történeti értékű irattári anyagát levéltári intézménybe utalja. Javaslatunk ezt a kört jóval szűkebben vonja meg. Alapelvnek tekinti, hogy csak a közhatalom gyakorlása és a közfeladatok ellátása közben keletkezett dokumentumok (a köziratok) tartós megőrzésre érdemes részét kell kötelező jelleggel átadni az erre a célra létesített közintézményeknek (a közlevéltáraknak). Az állami tulajdonban lévő gazdasági szervek irattári anyagának erre érdemes részét ugyancsak a közlevéltárakban 10