Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Soós István: Mályusz Elemér (1898–1989) / 106–108. o.

dása idejéből származó magyarországi oklevelekből. A sok nélkülözéssel, erőfeszítéssel, fáradsággal járó munka végül is nem volt hiábavaló: bizonyítják ezt a Zsigmond kori oklevéltár 1950-es években megjelent vaskos kötetei, melynek anyaga alapját képezte számos Zsigmonddal és korával foglalkozó tanulmányának, valamint magyarul és németül megjelent alapvető Zsigmond-monográfiájának. Ha az egyetemi katedrára nem is kerülhetett vissza, de a tudományos élet vérkeringésébe igen: 1954-től 1968-ig, nyugdíjba meneteléig az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársaként dolgozott. (Közben buzgón fáradozott a Magyarországi Országos Evangélikus Levéltár rendezésén.) Az intézetben egyrészt folytatta a 40-es évek elején megkezdett társadalomtörténeti kutatásait, melynek legnagyszerűbb eredménye a középkori magyar egyházi társadalomról írott monográfiája, másrészt ehhezí kapcsolódóan számos stúdiumban foglalkozott a középkori gazdaságtörténet olyan kérdéseivel, mint az áru- és pénzforgalom. A társadalomtörténet művelésén kívül a művelődéstörténet volt még az a terület, ezen belül is a középkori magyar gesta- és krónikairodalom problémái, melynek kutatásában meghatározó érdemeket szerzett, különösen a Thuróczy-krónika kritikai kiadásával. Élete idős korában is szakadatlan munkában telt el. Űj és új terveket szőtt, újabbnál újabb kutatási területeket fedezett fel magának. Munkásságát többször is magas kitüntetéssel ismerték el. Még megérhette, hogy újra visszavették az akadémikusok sorába, melynek tagságától oly méltatlanul fosztották meg. Halála pótolhatatlan veszteséget jelent a középkori magyar történelem művelésében. Óriási életműve, melyet méltán lehet egy sorba állítani a magyar historiográfia legjelesebb történetíróinak életművével, maradandó értéket foglal magában, s melyet a jelen és a jövő történésznemzedéke hosszú évtizedeken át hasznosíthat. Emlékét a történészek, levéltárosok, pályatársak és tanítványok, tisztelők kegyelettel megőrzik. Soós István 108