Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Borsa Iván: Hasznos Zsigmondné Szöllős Ilona (1907–1989) / 109–110. o.

Hasznos Zsigmondné Szöllős Ilona (1907—1989) Ötvenéves elmúlt már, amikor arra vállalkozott, hogy korábbi, rokon területeken szerzett tapasztalatai alapján új szakmát teremt és kimozdítja a Magyar Országos Levéltár iratrestaurálását arról a mélypontról, ahová az 1956 novemberében a tüzérségi tűz és az ezáltal okozott tűzvész következtében került. A levéltárban 'mintegy 8000 iratfolyóméter iratanyag elhamvadt, több száz iratcsomó és kötet égési károkat szenvedett, nem volt kevés azoknak a könyveknek és iratoknak a száma sem, amelyek kisebb-nagyobb repeszektől szenvedtek kárt, s ezekhez járulták még azok az iratcsomók és kötetek is, amelyekre 1945-ben három-négy raktári emelet födémszerkezete és levéltári anyaga zuhant, s amelyek még konzervátori segítséget igényeltek. A súlyosan szenvedett levéltári anyagnak a további pusztulástól való megóvása és a még használható információkat tartalmazó roncsok megmentése érdekében a Levéltárak Országos Központja több országhoz fordult szakmai segítségért. Néhány eljárás leírása érkezett, amelyek lényegében egyedi darabok restaurálására lettek volna csak alkalmasak, tömeges iratanyag restaurálását a jugoszláv levéltárosok szövetségének ajándéka: egy kisméretű, műanyag fóliát hő segítségével a papírra rápréselő laminátor jelentett. Ez volt az első ebben a műfajban, amely hazánkba érkezett, és amilyenről eddig csak" a szakirodalomból voltak felületes ismereteink. Ekkor jelentkezett a Levéltárak Országos Központjában Hasznos Zsigmondné és felajánlotta, hogy egy év alatt — mellékfoglalkozású, általa javasolt szakértő közreműködésével — a laminátort üzembe helyezi, új eljárásokat honosít meg, amelyekre fiatal munkaerőket betanít. Egy év múlva bemutatja az eredményeket, s ha ezzel az illetékesek nem lesznek megelégedve, távozik. A gentleman agreement megköttetett, s egy év múlva az illetékesek a legkisebb ellenvetést sem tudták tenni a bemutatott restaurált iratok, papír- és hártyaoklevelek, pecsétek dolgában. Nemcsak első volt abban, hogy Magyarországon laminátorral dolgozott, de első volt a világon, aki az 1950-es évek végén acetátcellulóz-fólia helyett polietilén-fóliát alkalmazott a restaurálásnál. — Pecsétekről másolatot (pacskolatot) nem gipsszel készített, hanem az NSZK-ban már alkalmazott szilikonkaucsukkal, amelynek segítségével műanyagból olyan színhű pecsétmásolatokat tudnak előállítani, amelyek megtévesztésig azonosak az eredetivel. — Az árvíz sújtotta Firenze közgyűjteményeinek a helyszínen nyújtott segítséget új könyves iratrestauráló műhely megszervezéséiben. Angolul, franciául, németül és olaszul folyékonyan beszélt, így a külföldi szakirodalom figyelemmel kísérése és nemzetközi kapcsolatok teremtése nem ütközött nála akadályokba. 109