Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - MÉRLEG - Vissi Zsuzsanna: A török kiűzésének levéltári forrásai. Bp., 1987. / 88–89. o.

A hazai levéltári forrásokat tárgyaló kötet terjedelmes függeléket kapott: forrásszemelvényeket, térképeket, szép képanyagot, a főbb tisztségviselők névsorát, kronológiai áttekintést, a hely- és személynévmutatókon kívül még intézménynév-mutatót is (ez utóbbi legalább annyira hasznos, mint a szokásos tulajdonnév-mutatók), valamint egy rövid, de elhanyagolhatatlan kimutatást az egykori megyei, kerületi és városi levéltárak jelenlegi őrzőhelyeiről. Két kötetre terjed a felszabadító háborúk külföldi forrásanyagát tárgyaló munka. A hadieseményeket érintő források az irányítást végző Habsburg birodalmi kormányszervek munkája, a hadjáratok sajátos nemzetközi jellege, valamint az oszmán sereg kelet-európai mozgása révén sok ország levéltárában csapódtak le. A XVII. századi és a mai Európa képe közötti nagy különbség faz írásos anyag elhelyezkedésében is tükröződik: a közreműködésre felkért Norvég Királyság illetékesei közölték a kötetek szerkesztőivel, hogy Norvégia a XVII. század végén a Dán Királyság része volt, így az esetleges forrásanyag Koppenhágában keresendő. Bizonyára célszerűtlen lett volna a levéltárak ismertetése során ragaszkodni az egykori területi-igazgatási felosztáshoz; annál is inkább, mivel a mai kutató a jogutód állam levéltári szervezetének kereteiben folytathat kutatásokat. Rendkívül sajnálatos, hogy a Román Állami Levéltárak nem vették részt a levéltárismertetők elkészítésében. így Erdélyt, Moldvát és Havasalföldet illetően a magyar és a bécsi levéltári anyagra vagyunk utalva. Egy másik, nem kevésbé jelentős forráscsoport, a törökországi levéltárak anyagának ismertetését is nélkülöznünk kell. A korabeli iratanyag feltáratlansága volt az ok, melyre az illetékes szervek hivatkoztak a felkérés elhárításakor. A kiadvány ilyen csonkaságáért csak részben vigasztal, hogy a felkért többi tizennyolc iratőrző jogutód állam részt vett a munkában, illetve hozzájárult ahhoz, hogy az ismertetőket a helyszínen járt magyar kutatók készítsék el. Ugyancsak hiányzik a szerb és horvát levéltári anyag ismertetése is, így a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság csak a szlován levéltárak anyagával szerepel a kötetben. A különböző országok eltérő levéltári rendszerei, az iratőrzés sajátosságai, a feldolgozottság eltérő mértéke a gondos szerkesztői munka ellenére is észrevehető a kiadványon. Csak bízhatunk abban, hogy idővel például a Lőcsei Állami Területi Levéltár feldolgozatlan fondjairól is többet fogunk tudni, mint azt, hogy „feltehetőleg tartalmaznak információt a törökellenes küzdelmekkel kapcsolatban". Általában véve azonban az egyes államok jelenlegi iratőrző helyeinek pontos címe, a kutatási lehetőségek és feltételek pontos meghatározása, a hivatal- és intézménytörténeti ismertetők a lehetőségekhez képest kielégítő, jó tájékoztatást nyújtanak a magyar vonatkozású történeti források kutatóinak, és a részleteiben is ismertetett állagok, iratok új színekkel töltenek ki sok, még fehér foltot e kor történetéről alkotott képünkön. A szó szoros értelmében is, mivel a felszabadító háborúk ikonográfiájához több helyütt értékes térkép- és metszetanyag ismertetése járul. A történeti bevezető (R. Várkonyi Ágnes tanulmánya) és az egyes közreműködő országok szakemberei, ül. a szerkesztők által írt történeti ismertetések a szakemberek szűk körén túl a szélesebb olvasóközönség igényeit is jól szolgálják. Térképek és gazdag képanyag illusztrálja a külföldi forrásokat bemutató köteteket is. Talán abban is reménykedhetünk, hogy a nem túl távoli jövőben a kötetekből kimaradt, de oly nagyon hiányzó forrásismertetések egy kiegészítő kötetben megjelenhetnek. Vissi Zsuzsanna 89