Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - MÉRLEG - Vissi Zsuzsanna: A török kiűzésének levéltári forrásai. Bp., 1987. / 88–89. o.

A török kiűzésének levéltári forrásai Buda expugnata 1686. Európa et Hungária 1683—1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai I—

II. kötet. Szerk.: Bariska István—Haraszti György—Varga J. János. Budapest 1986. 1287 p., XXXVI kép. A török kiűzésének hazai levéltári forrásai. Szerk.: Felhő Ibolya—Trócsányi Zsolt. Budapest 1987. 409 p., XCVIII kép. (Budapest Főváros Levéltárának kiadványai.) A történeti források iránti érdeklődés a szakemberek szűk körén túl örvendetes terjedést mutat. A nemzeti, történelmi önismeret iránti igény mind több érdeklődőt vonz a napjainkban oly ígéretesen szaporodó, elsődleges és másodlagos forrásanyagot tartalmazó kiadványokhoz, történeti munkákhoz, sőt a közgyűjteményekhez is. Buda felszabadításának 300. évfordulója szolgáltatta az alkalmat arra, hogy Budapest Főváros Levéltárának kezdeményezésére megjelenhessen az a három vaskos kötet, mely a török kiűzésének hazai és európai forrásairól nyújt áttekintést. Ilyen nagyméretű vállalkozás szükségszerű nehézségekkel jár még a hazai levéltárak forrásanyagának, sokrétű irategyütteseinek áttekintése esetében is; annál nagyobb és időigényesebb, óriási szervező és szerkesztői munkát kíván meg a külföldi iratanyagról szóló információk kötetbe foglalása. A három megjelent kötet tanúsítja, hogy az ilyen, nemzetközi méretű vállalkozás is sikerrel végrehajtható. A hiányosságok semmiképp sem a szerkesztőknek és munkatársaiknak róhatók fel, mint azt a kötetek részletes áttekintése közben is tapasztalhatjuk. A hazai levéltárak közül a Magyar Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, a megyei levéltárak és az Esztergomi Prímási Levéltár iratanyagáról kapunk tájékoztatást, melynek szűkebb időhatára a Bécs ostroma és a karlócai fegyverszüneti egyezmény közötti időszak, sokhelyütt kitekintéssel az egész történeti Magyarország felszabadítását lezáró pozsareváci békekötésig, 1718-ig. Az egyes ismertetések az egységesítésre törekvő szerkesztői munka ellenére is sokban eltérnek egymástól. Nagyrészt az iratőrző szerv sajátosságai, gyűjtőterülete az oka ennek, valamint az is, hogy a levéltári anyag feltártsági, feldolgozottsági foka is különböző. Az elmúlt évtizedek, sőt évszázadok folyamán zajlott levéltárosi munka eredményei határozzák meg azt, hogy egy-egy irategyüttesről milyen képet tud adni referense. Ilyen értelemben a levéltárak, kézirattárak esetében is beszélhetünk — a múzeumok tárgyi gyűjteményeihez hasonlóan — „rejtett kincsek"-ről. Nagy eredménye jelen kötetnek az is, hogy ezek közül most sok napvilágra kerül. Az ismertetések elején szereplő hivatal- és intézménytörténeti áttekintés eligazítja a kutatót, és hasznos általános ismereteket ad azoknak, akik a kutatás szándéka nélkül, köztörténeti érdeklődésből forgatják a kötetet. Szakály Ferenc történeti bevezetője a kötet élén egyaránt szolgálja a szakmai összegzést és eligazítást, valamint az ismeretterjesztést, utalásaiban összekapcsolva a hazai levéltári anyag és a külföldi levéltárak anyagának ismertetését. A kiadvány jelentőségét az is növeli, hogy a tárgyalt időszakon keresztülpillantva, megismerheti az érdeklődő olvasó az 1526 és 1848 közötti források legfontosabb őrzőhelyeit, és általában a levéltárak munkáját, jelentőségét. 88