Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Ember Győzővel / 37–45. o.

keveselltem a kollektív vállalkozásokat, a csapatmunkát, ha el is ismerem, hogy remekművek is születtek magányos vállalkozásokként. A helyzet azóta sem változott sokat, nem látom az összehangolt, céltudatosan szervezett kutatásokat. A 10 kötetes, grandiózus vállalkozásban is a szerzők zöme egyéni kutatói ambícióit élteti tovább, mindenki újdonságokkal akar szolgálni stb. — s mindez az egységet és a befejezhetőséget nehezíti. Hogyan látod ma az Országos Levéltár 1949 utáni tevékenységét? Űj rendet vezettem be: a levéltárosok tudományos munkáját támogattam és lehetővé tettem, de csak akkor, ha munkájukból a levéltárnak is haszna volt. Azaz, támogattam a levéltártudomány, a történeti forrástudományok, a közigazgatástörténet stb. művelését, a forráskiadványok s nem utolsósorban a segédletek készítését. A tudományos munka e „leszűkítése" ellen többen háborogtak, miként ma is történik főként a fiatalok körében. Engem 1950-ben fel is jelentettek, mivel — úgymond — nem engedtem meg a tudományos tevékenységet. Egyes levéltárosok ugyanis teljesen szabad témaválasztást igényeltek. Itt jegyzem meg: a külföldi levéltárak zöme annyi tudományos témakört sem tolerál, mint az Országos Levéltár. Van ahol csak segédletkészítés és forráskiadás létezik. Egyébként itt gyökerezik vitám Kosáry Domokossal is, valamint abban, hogy ő — és mások — nem ismerik el az önálló levéltártudomány létezését. Az Országos Levéltárból az évek során jónéhány jeles képességű levéltáros ment el egyetemre, vagy az intézetbe. Nem jelentett ez gondot, fennakadást? Ügy ítélem meg, hogy a levéltár lényegi, alaptevékenységét illetően ez — az egyébként természetes, egyéni törekvésekkel motivált — mozgás nem okozott problémát. Az Országos Levéltár új, vezetésed alatt kibontakozó korszakából mely eredményeket emelnél ki? Pauler Gyula már 1896-ban sürgette az alapleltárak tervbe vételét az OL egész anyagáról. Nos, kívánságát mi teljesítettük 1951—53-ban. E leltárak még nem tükrözték a proveniencia-elv követését, de a későbbiekben ezen elv határozta meg rendszerezési, rendezési munkánkat. Kialakítottuk a levéltári anyag struktúráját, azaz a fondok—állagok—sorozatok rendjét. Minden egyes raktári egységet címmel, jelzettel láttunk el. így a rendszer már nem borulhat fel, nem lehetséges a keveredés. Elkezdődött a segédletek (repertóriumok, majd ismertető leltárak) készítése, publikálása. Repertóriumaink mára hosszú könyvespolcot töltenek meg s szinte a teljes levéltári anyagot feltárják. Kiadványaink 4 sorozatban jelennek meg. Szívesen emlékezem ezeken túl a KSH könyvtárával együtt készített történeti statisztikai sorozatokra. (Jó lenne, ha folytatódnának, mivel egy ideje leálltak . ..) Ezen túl mit ajánlanál még a mai Országos Levéltár figyelmébe? El kellene készíteni a még hiányzó repertóriumokat és az összes repertóriumban szereplő tárgyak egységes mutatójának összeállítását, számítógép segítségével. Aztán: folytatni kell, a lehető sebességgel, az 1526 előtti oklevelek regesztázását. Be kellene fejezni a még hiányzó ismertető leltárak .készítésétkiadását az I. osztály anyagáról, hogy a nagy tapasztalatú levéltárosok, e levéltárak alapos ismerői, ne vigyék sírba a kutatók számára nélkülözhetetlen ismereteiket. 43