Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Ember Győzővel / 37–45. o.

Ami pedig a forráskiadást illeti: össze kellene állítani a forráskiadványok konkrét, távlati tervét és egy-egy témát egy-egy kutatóhelyre telepíteni, a munkát ütemezni és központilag is támogatni, bevonva a 'helyi erőforrásokat is. Ehhez én is tudnék segítséget adni, hiszen az említett témakör jegyzéket egyszer már összeállítottam az akadémia felkérésére, de az elsikkadt valamely fiókban. A koordináció, a feladatok konkrét megjelölése és felosztása itt elkerülhetetlen, ha nem akarjuk a munkát szétesővé, egyéni igényekre-elképzelésekre alapozóvá s így célba soha nem érővé tenni. Legalább a levéltári hálózat mutathatna itt egyfajta fegyelmezettséget, céltudatot. Milyen volt a kapcsolatod a minisztériummal, ül. a felettes szervekkel? Az 1950-ben létesült LOK (Levéltárak Országos Központja) vezetője — részint az én közbenjárásomra is — Borsa Iván lett. Az ő időszakában a levéltárak jónéhány alapvető munkát végeztek el, jó és akkor ugyancsak szükséges központi irányelvek alapján. A LOK szerepe döntő volt a szakmai munka kialakuló egységes normatívái szempontjából. Borsa Ivánnal, csekélységeken túlmenő vitám, nézeteltérésem soha nem volt. Kár, hogy 1957-ben mennie kellett a LOK éléről. Utódjával, Szedő Antallal sem voltak jelentősebb problémáim, de a Borsa képviselte markáns szakmai igények elhalványodtak. A munkámat elismerték, kétszer kaptam Munka Érdemrendet, majd nyugdíjazásomkor „Szocialista Magyarországért" érdemrendet. Eleinte erőteljes volt a centralizáció. Az Országos Levéltáron belüli alkalmazási ügyekben is a LOK döntött. Ha vendégem volt, a kávét is az Űri ívtci ból kellett áthozni, a levéltárnak reprezentációra nem volt pénze. E merev rendszer csak a 60-as évek elején oldódott fel. Jónéhányszor jártál külföldön, képviselted a magyar levéltárügyet, intézményedet. Igen. A legemlékezetesebb az USA-beli féléves ösztöndíjam volt. Az USA levéltári szervezete kitűnő (egyébként egy Hitler elől menekült német fektette le az alapjait). Ezt mondhatom az NDK-ról is. Sokfelé jártam, jól megismertem a levéltárak életét. Min dolgozol most? Visszakanyarodtam a pályakezdéshez. Az osztrák Staatsrat 1761—68 közti magyarországi politikájáról írok könyvet és közölni fogom a Staatsrat általam leírt iratait, az uralkodó részére írt vótumaiit is, amelyek 1945-ben elpusztultak. 1933 óta most van erre kellő időm először. E mellett kisebb tanulmányokat is írok. Továbbá kézikönyvet a levéltári elméletről. Egy terjedelmes könyvem Magyarország nyugati külkereskedelméről a XVI. század közepén most fog megjelenni. IA mű időközben az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent — Szerk.] Az Országos Levéltárral milyen a kapcsolatod? Kaptam egy szobát és rendelkezésemre áll két nyugdíjas, amit hálásan köszönök. Egyébként a véleményemre, tapasztalataimra, elképzeléseimre nem kíváncsiak. Mit tartasz a mai magyar levéltárügy fő gondjainak? Azt, hogy az írásbeli ügyintézésnek nincs gazdája. Az iratkeletkezést-irattározást nem a levéltáraknak kellene ellenőrizni-instruálni! Ez a tárcák feladata kellene, hogy legyen, s a BM-nél lehetne egy koordináló részleg. A me44