Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Hudi József: A 3. országos társadalomtörténeti konferencia Salgótarjánban / 87–90. o.

lett megtenni az intézményesülésig. Az érdem kétségtelenül a kezdeményezőké: elsősorban Benda Gyuláé, Faragó Tamásé, Gyáni Gáboré, Kövér Györgyé, Tóth Zoltáné és Varga Lászlóé, akik a szélesebb szakmai nyilvánosság felé fordulva küzdöttek a társadalomtörténet önállósulásáért, intézményes kereteinek megteremtéséért. 1987 nyarán — a Békés Megyei Levéltár jóvoltából — a történelmi levegőjű Gyulán találkozhattunk ismét, hogy számba vegyük a modern társadalomtörténet legfontosabb forrásait, megvitassuk a felhasználásukkal összefüggő elméleti-módszertani kérdéseket. Az 5 szekció közreadott előadásai közül a bevezető előadások a későfeudális és polgári kori városi és falusi társadalom kutatásának általános forrástana kérdéseit tárgyalták, a többi előadás inkább egyegy forrástípus bemutatására, ismertetésére szorítkozott. Külön szekció foglalkozott a demográfiai forrásokkal.

15 A gyulai konferenciától szinte már egyenes út vezetett az egyesületté válásig. 1988. március 22-én Budapesten, több mint száz taggal, megalakult a Hajnal István Kör, amely az egyesületi törvény megalkotása és hatályba lépése után, 1989. február 27-én egyesületté alakult, s a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület nevet vette fel.

4 (Persze, a szervezés nem ment zökkenők nélkül. A Magyar Történelmi Társulat — amely már 1984—85-ben ellenezte a fiatal történészek szekciójának létrehozását — nem vállalta a Kör védnökségét, így kénytelenek voltunk a HNF támogatását kérni.) Az egyesület — amely Hajnal István szellemi hagyatékának ápolásán túlmenően a korszerű társadalomtörténet művelését és a szakmai érdekvédelmet is célul tűzte ki — már 1988-ban megkezdte a „társadalmi konfliktusok" témakörrel foglalkozó 3. konferencia előkészítését. A Társadalomtörténeti Hírlevél 1988. évi „nulladik" számában a témafelelősök közzétették programtervezetüket, amelyek a jelentkezés alapjául szolgáltak. Szűrési lehetőséget az előadások bekért szinopszisai jelentettek, amelyek alapján a szervezők döntöttek a jelentkezések elfogadásáról vagy elutasításáról. A salgótarjáni konferencia nyitónapján, június 15-én délelőtt két elméleti előadás hangzott el. Fekete László „A történész szabadsága (Erőszak és utópia)" c. előadása a civilizációs folyamatba ágyazva, széles történelemfilozófiai ismeretanyagra támaszkodva vizsgálta erőszak és konfliktus történeti viszonyát. Szabó Miklós ,,A marxi erőszakelmélet története és történetírásra gyakorolt hatása" c. előadásában először a marxi erőszakelmélet filozófiatörténeti előzményeit tekintette át Machiavellitől kezdve, majd elemezte a marxi—engelsi felfogást, a marxi erőszakelmélet utóéletét, bizonyítva, hogy a sztálini rendszer és politikai gyakorlata a marxi erőszakelmélet eleven cáfolataként értelmezhető. Délután az I. (Kó't'ér György) és V. (Klaniczay Gábor) szekció párhuzamosan kezdte meg munkáját. Az I. szekcióban az erőszak, bűnbakmechanizmus 16—18. századi formáival foglalkozó előadások, míg az V. szekcióban az iparosodással együtt járó társadalmi konfliktusokat vizsgáló előadások hangzottak el. Június 16-án a konferenciázók többsége Nagy Imre és mártírtársai temetésén vett részt. Az egyesület hivatalosan is elhelyezte a ravatalnál a megemlékezés koszorúját. A résztvevők kisebb része az Ipolytarnóc—Szécsény—Hollókő—Pásztó útvonalon kirándult. Este Holger Fischer, a hamburgi egyetem Hungarológiai Központjának tudományos titkára számolt be az NSZK-ban folyó hungarológiai kutatásokról, a kutatások intézményi és személyi hátteréről, az eddig elért eredményekről, a jövő feladatairól. Június 17-én délelőtt a III. szekció (Hudi József) a helyi társadalom, a IV. szekció (Benda Gyula) a modernizáció gerjesztette konfliktusokat elemezte. 88