Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Hudi József: A 3. országos társadalomtörténeti konferencia Salgótarjánban / 87–90. o.

Délután Pálmány Béla szekciója (II.) a falusi-mezővárosi, Gyáni Gábor szekciója (VI.) a nagyvárosi társadalmi konfliktusokról adott körképet. A konferencia zárónapján Rév István szekciója (VII.) a társadalmi ellenállási technikák témakörébe illeszthető jelenségeket vette számba. Természetesen lehetetlen itt akárcsak az előadások vázlatos ismertetésére vállalkozni •— erre nincs is szükség, hiszen a konferencia anyaga belátható időn belül nyomtatásban is hozzáférhetővé válik. Ehelyett célszerűbb azt megvizsgálni, milyen kérdések izgatják ma leginkább a magyar társadalomtörténészeket. Mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy a társadalomkutatók többségének figyelmét a 18—20. századi modernizációs folyamatok kötik le. Elvétve foglalkoznak ugyan a 16—17. századi társadalommal, de rendszeres kutatásról e téren nem beszélhetünk. Pedig jó lenne, ha a jövőben időben a középkor felé is kiterjesztenénk a kutatást, hogy a hosszú lejáratú történelmi folyamatok (pl. egy-egy társadalmi réteg történeti útja) is kirajzolódhassanak. Egyenlőtlenül oszlik meg a kutatók figyelme a különböző történeti korok, a különböző társadalmi csoportok között, ami természetesnek tekinthető. Legnépesebb tábora a dualizmus időszakának van, viszonylag kevesen foglalkoznak a két világháború közötti s 1945 utáni magyar társadalommal. Sokat hallunk a polgárosodásban élen járó társadalmi rétegekről, jóval kevesebbet a tőkés átalakulást inkább elszenvedő, mint alakító osztályokról, rétegekről. Óhatatlanul felmerül a nemzetközi összehasonlítás követelménye is. Ezért tartjuk szerencsésnek, hogy több külföldi előadóval is találkozhattunk, akik ugyanazt a történeti problémát más történeti forrásanyagon vizsgálták, vagy magyar levéltári forrásokat használtak ugyan, de módszertanilag újat hoztak. S most nézzünk néhány frekventált témát. Nyugaton hatalmas irodalom foglalkozik a középkori társadalom egyik markáns jelenségével, a boszorkányüldözéssel, a kisközösségek bűnbakképzési mechanizmusával. Nálunk csak néhány lelkes híve van e fontos szociológiai problémának. A kutatást Klaniczay Gábor irányítja, akinek szekciójában más, a stigmatizációval kapcsolatos előadás (pl. szexuális deviancia, törvénytelen szerelem a 18. században) is elhangzott. Már forrásadottságainál fogva is hagyományosan nagy tábora van a falusimezővárosi társadalom kutatásának, így aligha lehet véletlen, hogy két szekciót is megtöltöttek azok, akik a különböző eredetű, jogi, gazdasági, kulturális helyzetű rétegek együttéléséből származó konfliktusokat dolgozták fel levéltári források alapján. Az iparosodás-modernizáció társadalomtörténeti aspektusait megvilágító előadások új színt jelentenek a magyar történetírásban, hiszen a modern magyar társadalomfejlődésről számos elmélet született anélkül, hogy az empirikus vizsgálatokat ténylegesen elvégezték volna. A statisztikai-demográfiai források elmélyült elemzése árnyalhat ja-módosíthat ja a kialakult képet, feltárhatja a táji változatokat, helyi eltéréseket, a különböző fejlődési típusokat. Kétségtelen, hogy a nagyváros szociológiai jelenségei (pl. prostitúció, a zavargások anatómiája) mintegy sűrítve hordozzák magukban a polgárosodással együtt járó társadalmi ellentmondásokat. Korábban politikai előítéletek is gátolták a kutatást. Ma már megszűntek a tabu-témák, csupán a forrásokon és a kutatók tehetségén múlik az eredmény. Hogy érdeklődésben nincs hiány, korábban is, most is tapasztalhattuk. A civil társadalom 1948 utáni látványos lerombolása következményeivel napjainkban, az önszerveződés kibontakozása során kell szembenéznünk. Amikor tehát a történész azt vizsgálja, hogy miként tudta-tudja a civil társadalom 89