Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Ember Győzővel / 37–45. o.

tárban, mivel a legnehezebb napokat Lórántffy Zsuzsanna utcai lakásunkon, ill. annak pincéjében töltöttem. Voltak kollégák viszont — élükön Jánossy Dé­nes főigazgatóval —, akik a levéltár egyik alagsori raktárában vészelték át e napokat. 1945. január 28-án értek a házunkhoz a szovjet katonák. A férfiakat ösz­szeszedték, velem együtt. Érden túlra kellett gyalogolnunk, mély hóban, igen nehezen bírtam, le-lemaradtam. Szerencsémre lett elegendő számú katonafo­goly, s így a civileket szélnek engedték. Február l-jén értem haza. Hogyan indult az Országos Levéltárban újra az élet? 1945. február—márciusban sok Budán lakó köztisztviselő dolgozott a le­véltár helyreállításán, hiszen a pesti munkahelyek megközslíthetetlenek vol­tak, mint ahogy számos Pesten lakó levéltári alkalmazott meg Budára nem tu­dott átjönni. A munka eleinte romeltakarításból, az anyag mentéséből, bizton­ságba helyezéséből állt. Az épület fűtési rendszerét csak 1949-re lehetett hely­reállítani. A fiatalabb kollégákat bizonyára érdekli, hogyan lettél az Országos Levél­tár főigazgatója. Jánossy Dénes a Nemzeti Múzeum (a volt Gyűjteményegyetem utóda) ve­zetője lett, megtartva az Országos Levéltár főigazgatói tisztét is. 1948-ban fe­lelősségre vonták, arra hivatkozva, hogy a múzeumi letétbe tett Esterházy­kincseket kiadta, s nem nézett utána, hogy az Esterházy-palota pincéjében mi­ként károsodnak. Távoznia kellett. Elekes Lajos erősen pályázott az Országos Levéltár főigazgatói tisztére s élvezte is Gerő Ernő feleségének támogatását. Ekkortájt lett Gerő a Tudományos Tanács (az MTA felettes szerve is volt) el­nöke, felesége pedig a társadalomtudományi osztály vezetője. Végül azonban mégis Révai lett e kérdéskörben az erősebb, azaz a Révai—Andics vonal „nyert" Gerő és Gerőné vonala ellen. A Tudományos Tanácsot megszüntették. Andics Erzsébet nem támogatta Elekest. Mivel én ekkor kaptam Kossuth-díjat és már 1945 óta akadémikus voltam, Andics választása rám esett. Meg kell monda­nom, mindig jól kijöttem vele. Balos érzelmű és mentalitású volt, de nem volt rossz ember. Segített pl. Domanovszky kitelepítésének megakadályozásában. Akadémikusként, főigazgatóként a történészszakma közéletének sűrűjében éltél: örömmel vennénk, ha erre is emlékeznél. Az Akadémia reformja közben megszüntették a Teleki Intézetet, ahol a történeti részleg vezetői Kosáry Domokos és Benda Kálmán voltak. Az intézet osztályaiból alakították ki az akadémiai intézeteket, így a történettudományit is Molnár Erik vezetésével, akinek helyettese Pach Zsigmond Pál lett. Kosáry és Benda állás nélkül maradt, mint ahogyan pl. Mályusz Elemér is, akit nem iga­zoltak. Régi, érdemes akadémikusokból akkor „tanácskozó" tagokat kreáltak; ők tagjai maradtak az akadémiának, de se feladatot, se fizetést nem kaptak az akadémiától. Hasonló sors érte él Szabó Istvánt, Házy Jenőt, Váczy Pétert, s kortársamat és kollégámat, az ugyancsak 4945-től akadémikus Wellmann Im­rét is. Andics Erzsébet igyekezett többükön segíteni; így kapott Mályusz meg­bízást a Zsigmond-kori oklevéltárra, Benda a jakobinus mozgalom forrásgyűj­teményére, Kosáry pedig a történeti bibliográfiájára. Valamelyest én is közre­működtem ebben, meg is vádoltak érte, s a pártközpontba hívattak. Az MTA II. osztályán a titkári helyem oda is lett . . . Később egyébként voltam alelnöke a II. osztálynak, Mátrai László elnöksége idején. — Az akadémián belül is eléggé szabad témaválasztás érvényesült, ez nekem nem mindig tetszett, mert 42

Next

/
Thumbnails
Contents