Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Ember Győzővel / 37–45. o.

Több mint 50 éve kerültél az Országos Levéltárba. Beszélnél erről? 1934. július l-jével „ÁDOB"-os lettem Szekfünél, a tanszéken, de ő áttetetett az Országos Levéltárhoz, ahol inkább volt remény végleges alkalmazásra. Két évig voltam e bizonytalan helyzetben, amikor is két állásra pályázatot hirdettek. Az az igazság, hogy a pályázatot lényegében Wellmann Imrére és rám szabták, a feltett.\ek közt éppen csak a nevünk hiányzott. .. így lettünk mindketten az Országts Levéltár státusbeli levéltárosai. Az igazgató akkor Herzog József volt, miután Klebelsberg halála után Hóman, az új kultuszminiszter, azonnal nyugdíjazta a túlszolgált Csánki Dezsőt. Csalódásomra nem kerültem a Helytartótanács anyagához, mert Herzog azt mondta: ha oda teszlek, történész leszel s nem levéltáros. így rövidesen az irodán dolgoztam, iktattam, irattároztam: inaskodtam e szakmában, ami mindig a legfiatalabb levéltáros dolga volt. örömöm mindenesetre határtalan volt: akkor az Országos Levéltárba kerülni megtiszteltetést jelentett. Megjegyzem: 1942^ben teljesült a vágyam, Jánossy Dénes, az új főigazgató, a Helytartótanács anyagához helyezett. Végigmentem raktári egységenként az anyagon és készítettem egy áttekintő jegyzéket, a későbbi segédletek ősét. Ejtsünk néhány szót az Országos Levéltár akkori belső életéről, ottani pályakezdésedről. A munkaidő 9-től 2-ig tartott s zöme elment nemességigazolásokkal és a kutatók kiszolgálásával. Szabadidő, tudományos munka hivatalosan nem volt, igaz, feldolgozó, rendezési és segédletkészítési munka sem igen. Még szerencse, hogy az irattárakból jól kezelt anyagok érkeztek az Országos Levéltárba, s így lehetett bennük dolgozni. A levéltári munka nem örvendett nagy népszerűségnek. Ez korábban is így volt: Pauler Gyula pl. írásban volt kénytelen kötelezni Tagányi Károlyt arra, hogy a Millennium idején segédleteket készítsen, és erről rendszeresen beszámoljon. Dolgoztam rövid ideig a családi levéltárakban, aztán kerültem az irodába, mint már említettem. Ezt követően lettem a kutatóterem felügyelője. A kütatóterem először a földszinten (a mai restaurátorműhely helyén) volt, majd jelenlegi helyére került, az I. emeleti nagy terembe. „Kutatócsősz"-1 munkám mellett azért kutattam a Helytartótanács anyagában is. Engedelmeddel, térjünk vissza a világháborús évekhez. A katonai szolgálatot megúsztam. 4930-ban soroztak, s akkor alkalmatlannak minősítettek, mivel jeleztem, hogy szeretném befejezni tanulmányaimat, s úgy látszik, nem volt szükség sok újoncra. 1944 májusában aztán ismét soroztak, s ekkor „alkalmas" lettem. Budaörsre osztottak be a légvédelmi tüzérekhez; behívót azonban csak Szálasi alatt kaptam, Wellmann Imrével, Sinkovics Istvánnal és Elekes Lajossal együtt. Jánossy Dénes főigazgató feje főtt, hiszen az Országos Levéltár 1944 nyarán csak két felmentési lehetőséget kapott. Sorshúzást rendezett s a szerencse Wellmannak és Elekesnek kedvezett. Őket terjesztette fel felmentésre, jelezve, hogy még két személyt szeretne mentesíttetni. Aztán befutott a VKM leirata, s meglepetésszerűen Wellmannt és engem mentettek fel, mivel a minisztérium a nőseket helyezte előnybe. (Nekem akkor már gyerekem is volt.) így Sinkovics bevonult s csak francia fogság után tért haza, míg Elekes a Teleki Intézet pincéjében bujkált. Ami az érdekesebb Országos Levéltárbeli háborús emlékeimet illeti. Az ostrom alatt leégett a Bécsi kapu felőli III. emeleti raktár. Leomlott a levéltár tornya is, azóta sem lett helyreállítva. A nagy kutatóterem is károsodott. 1944. december 23. és február 15. közt én nem jártam az Országos Levél41