Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Ember Győzővel / 37–45. o.

A legemlékezetesebb tanárom a kollégiumban Pais Dezső volt. Bent lakott a kollégiumban — s mint történelem—latin szakos, négy éven át járhattam hozzá. Csodálatos órák voltak! Pais minden órára komolyan készült s nyelvészként remek latinórákat tartott. Nagy olvasmányanyagot rótt ránk és igen színesen adott elő. Történész tanáraim Lukcsics Pál és Madzsar Imre voltak. Tanultam angolul és franciául is: a komoly nyelvtanulás akkor és ott alapkövetelmény volt. Milyennek láttad az egyetemet, tanáraidat? Első évesen Hóman Bálinttól hallgattam a középkort. Logikus és érthető volt, nagyra értékelem ma is történetírói munkásságát. Egyébként általában a készülő Hóman—Szekfü-kötetek részeit adta elő, olvasta fel. Szemináriumai hasonlóak voltaik Domanovszkyéihoz: témakijelöléssel-felosztással indultak, majd az elkészült dolgozatok megvitatása következett. Rám már két hét után sor került: a honfoglalás éve címmel készítettem dolgozatot. Büszks vagyok arra, hogy szemináriumi munkámat Hóman — a nála igen ritka — kitűnőnek minősítette. Igazi mesteremnek azonban Szekfü Gyulát tekintem. Hivatalosan csak a III. évfolyamtól oktatott, de én már azonnal látogattam óráit. Már elsősként rám bízta Bethlen Gábor könyvének mutatózását. (Később a Hóman—Szekfü£orozat V. kötetét is én mutatóztam.) Szekfü nem volt jó előadó, szárazon beszélt, Domanovszky szóban jobb volt nála. A szemináriumai viszont érdekesek és inspirálóak voltak. Előadásaiban ő is a Magyar Történet készülő részleteit adta elő. Milyen témakör kutatásával bízott meg Szekfü? III. éves voltam, amikor a Helytartótanács gazdasági és népvédelmi politikájának vizsgálatára állított. Személyesen kísért fel az Országos Levéltárba s bemutatott Herzog Józsefnek, a későbbi főigazgatónak. (Csánki Dezsőt, az akkori főigazgatót se Szekfü, se Hóman nem kedvelte.) Ekkor jártál először az Országos Levéltárban? Nem, már I. évesen voltunk ott látogatáson; akkor Mályusz Elemér vezetett minket végig az intézményen. Mint fiatal, kezdő kutatót, hogyan fogadtak az Országos Levéltárban? 1—2 napig semmi anyagot nem kaptam. Akkor aztán a legendás altiszt, Betlendi János segített: bevitt két volt Eötvös kollégista-levéltároshoz, Kaposy hoz és Varga Endréhez, akik aztán asztalt is adtak, majd jött az anyag tömegével, számozás nélkül, ami igen gyorsította a munkámat. Hamarosan viszont hosszabb időre Bécsbe mehettél. Igen, Szekfü ajánlatára, 11933. november közepétől egy tanévre. Mozgalmas idők voltak azok. Én azonban — megszállottként — szorgalmasan jártam a levéltárba s a Staatsrat anyagát kutattam, mégpedig a megszervezése (1761) utánit. Csomónként volt lehetőségem végigmenni az anyagon; ma is ezt tartom a legjobb kutatási módszernek, mert így ismer meg a kutató igazán 1—1 kort. Magyar létemre persze engem főként a Staatsrat magyar politikája, a tanácsosok ilyenirányú vótumai érdekeltek. Nyolc év anyagát tudtam átnézni darabonként. Hazaérkezésem után Mályusz Elemér, aki a Századok cikkíróit szervezte, felajánlotta, hogy írjak egy tanulmányt. így került a Magyarország és az Államtanács első tagjai c. tanulmányom a Századokba. További cikkeket is írtam az Államtanácsról. 40