Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.

ban. Az Emericana pécsi szervezete pl. 1937 májusában Illyés Gyulát, Kovács Imrét és Féja Gézát hívta meg a Márciusi Front céljainak ismertetésére. A rendezvény nagy tetszést aratott, és hála az „Emericana kitűnő szervezettségének .. . különböző szellemű diákcsoportok közeledtek egymáshoz és a magyar írókhoz közös eszmék, közös célok nevében".

20 Megjelentek emericanások azon az ülésen is, melyen a Márciusi Front 1938-ra tervezett — végül elmaradt — kecskeméti találkozóját beszélték meg a német- és nyilasellenes lapok és szervezetek képviselői. Az Emericana diákjainak radikalizálódása még a marxista Révai József figyelmét is fölkeltette. „Két fontos . . . támaszpontja van a magyar katolicizmus demokratikus irányzatának — írta -—: a keresztényszocialista szakszervezetek és az Emericana nevű katolikus diákszövetség ... Ez a katolikus ifjúság nem akar a baloldalhoz csatlakozni, keresztény és nemzeti akar maradni, de kezd új értelmet adni az ellenforradalom jelszavainak. A Márciusi Front szegedi gyűlésén az Emericana szónoka kijelentette: a keresztény és nemzeti politika egyik legfőbb parancsa az, hogy síkra kell szállni a latifundiumok felosztása mellett. . Z'

30 Az Emericana fiatalsága s annak idősebb, maradi irányítói között magasodó válaszfalakat — s ez a bajtársi egyesületekre általában jellemző volt! — a főiskolai szövetségek hazai kritikusai, így Kodolányi János, Könyves Tóth Kálmán, Zilahy Lajos, Szabó Zoltán, Kerék Mihály, Kovács Imre stb. is észrevették s bírálták. Felismerték: nem a tervekben, szándékokban és jóindulatú elképzelésekben van az ifjúsági egyesületek tehetetlenségének forrása. Sokkal inkább abban, hogy a reformok kivitelezését éppen azok a „nagyagrár és nagykapitalista körök" akadályozzák, akiknek pedig leginkább érdeke az ellenforradalmi rendszer s ezzel saját pozícióik erősítése. Rámutattak arra: a bajtársi és főiskolai szövetségek — köztük az Emericana — vezetősége a társadalmi problémák terén ritkán jut túl diákszociális és karitatív kérdések tárgyalásánál, ám éppen „a karitatív biztosítás ... a legerősebb rács, mely elzárja a szövetségeket és vezetőiket egyaránt attól, hogy messzebbre tekintsenek: a magyarság velük egy fájdalmai és életkérdései felé."

31 Mindezek ellenére az Emericana diákszociális intézményei — az 1923-ban és 1924-ben alakult menzák, az 1935-től működő kollégium — sok szegénysorsú egyetemistát segítettek olcsó vagy akár ingyenes étkezéshez és szálláshoz. Az 1926-tól szervezett, s nem sokkal ezután országosan is kiépülő Scholák a fiatalok társadalmi neveléséről gondoskodtak. Szemeszterekre osztott tanévekben az Emericana és a magyar közélet neves képviselői oktatták itt a „jövő katolikus vezetőit". A magyar társadalmat foglalkoztató kérdések megvitatásán kívül a Scholákban a környező országok nyelveit is tanították, a magyar kisebbségek életének a revíziós szólamoknál valósabb megismeréséért. Az 1933tól évente megrendezett Katolikus Nyári Egyetemen a diákszövetségek tagjai közül a legnagyobb számban emericanások vettek részt, általában színvonalas előadásokat hallgatva.

32 Az egyetemek és a főiskolák két világháború közötti egyesületi életében az Emericana és a Turul szerepe volt a meghatározó. A bajtársi egyesületek nem az egyetem, hanem a Belügyminisztérium joghatósága alá tartoztak. Az ebből adódó gyakori súrlódások ellenére az Emericana -— a Turullal szemben — jó kapcsolatban állott az egyetemek vezetőségével. Az Emericana nem vallott olyan radikális elveket s nem vett részt annyi — az egyetemi élet normális menetét akadályozó — tüntetésen és kivonuláson, mint a Turul vagy a Hungária, s nem legitimista alapokon szerveződött, mint a Szent István Bajtársi Egyesület. Ezért, s a hangsúlyozott felekezeti jelleg miatt is éles csatározások és hangos szóváltások zajlottak a saját kizárólagosságukra törekvő bajtársi egyesületek között.

33 59