Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.

A negyvenes évek elejétől, Magyarország háborúba való bekapcsolódásától mind kevesebb életjelet adott magáról az Emericana. Utoljára az 1942-es „diákegység-vitában" foglaltak állást: a vezetőség többször és erélyesen fejezte ki fenntartásait a különböző — a sokféle ifjúsági szervezetet homogenizálni szándékozó — „diákegység-memorandumokkal" s az egység megvalósítására alakult Magyar Ifjúság Nagybizottságával szemben.

3

'

1 Az Emericana a német megszállás következtében 1944 áprilisában szüntette be tevékenységét. Ifjúságának egy csoportja aktívan harcolt a németek és a nyilasok ellen, az egyesület székháza pedig az ellenállási mozgalom egyik katonai központja és raktára volt.

3

"' Folyóiratuk utolsó számában Endrédy Vendel commendator még reménykedett a Foederatio megújulásában, de figyelmeztetett: az egyesületnek le kell mondania „csillogó légvárairól", alulról kell építkeznie, a túlbecsüléstől megszabadulva a hibákra is rá kell mutatnia, s így „bármilyen nyers lesz is ... az új világ hajnala, mégis valóban új élet fakad" az Emericana számára.

36 „Az új világ és az új élet" azonban nem különösebben kedvezett az Emericanának. A felszabadulás után Schwartz Elemér elkeseredett kísérleteket tett az egyesület föltámasztására. Néhány összejövetelt ugyan sikerült még megrendeznie, de a már teljesen jelentéktelenné vált egyesületet 1946 júliusában — több mint 1500 egyesület betiltásához kapcsolódva, az akkori időknek megfelelő propagandahadjárat keretében — így is föloszlatták.

37 Az ellenforradalmi rendszer struktúrájával, ideológiájával és társadalmi beidegződéseivel szorosan összefonódott Emericana nem talál(hat)ta helyét az új társadalomban. Az egyesület felépítése és szervezete, ellentmondásos, a szélsőjobboldal és a baloldal felé egyaránt zárt politikája a két világháború közötti, a véresen és visszavonhatatlanul elsüllyedt Magyarországhoz kötődött. 1921: a konszolidáció kibontakozása az Emericana születését, az ellenforradalmi túlkapásokkal szemben a konszolidáció viszonyaihoz való ragaszkodását jelenti. 1929től a világgazdasági válság hatására az egyesület tagjai — elsősorban a fiatalok — megváltozott szemlélettel, szociális elkötelezettséggel közelednek a társadalmi problémákhoz; a társadalmi problémák felismerésétől pedig a szélsőjobbés a baloldali tájékozódás felé is vezetnek — néha vakvágyányra vivő — utak. A 30-as évek erőtlen reformkísérletek jegyében és a „koreszmék" kísértése ellen harcolva telnek el. A 40-es évek elején Magyarország politikájának kényszerpályára kerülésével párhuzamosan csökken a kényszerpályát elutasító, de ellene hatásosan küzdeni képtelen egyesület jelentősége. 1944—45: az Emericana ifjúságának egy része eljut az aktív német- és nyilasellenes küzdelem vállalásáig, s ezért a felszabadulás után — a többi, szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkező bajtársi egyesülettől eltérően — nem tiltják be azonnal tevékenységét. 1946: a katolikus egyházzal egyre hevesebben ütköző hatalom, politikai taktikájáriak megfelelően (ha jogtalanul is, de a maga szempontjából érthetően) feloszlatja a vele hajlíthatatlanul szemben álló katolikus egyház egyesületeit. Köztük az Emericanát is, mely ekkor már társadalmi bázis és a megújulás jele nélkül amúgy is halálra ítélt szervezet volt. (Mint később kiderül: ha az Emericana — a KALOT-hoz hasonlóan — elfogadja a kényszerű kompromisszumokat, akkor sem működhetett volna sokáig!) A politikai koordináták mellett az Emericana eszmei tartalma is 1921 és 1946 közé szűkítette az egyesület cselekvési lehetőségét. A reformkatolicizmust követve sok emericanás csatlakozott a 30-as évek végén — a Korunk Szava és a Vigília köréhez hasonlóan — a demokratikus katolikus irányzathoz. Vezetőinek konzervativizmusa, egyes csoportjainak legitimizmusa azonban megakadályozta az egyesület konzervatív katolicizmustól való elszakadását. 60