Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Ember Győzővel / 37–45. o.

mellett egyetemi magántanár lettem. Az ő megbízásából 1939 óta már proszemináriumi órákat tartottam az egyetemen. A másik 1949 előtt megjelent terjedelmes könyvem címe: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Megírásával Magyary Zoltán bízott meg, aki a magyarországi közigazgatás átszervezésének kormánybiztosa volt. E féladat megoldásához a régi közigazgatás ismeretét is szükségesnek tartotta. A munkához az 1930-as évek végén, még mint kutatótermi „csősz" fogtam hozzá, a kézirat 1944 augusztusában került a Fővárosi Nyomdába, Budapest ostroma előtt már ki volt szedve. Magyary Zoltán tragikus halála után megjelentetését az Országos Levéltár vállalta. Vas Zoltán támogatásával a főváros akkoriban alakult kiadóvállalata már 1946-ban, még a nagy infláció idején megjelentette. A levéltár által tervezett kiadványsorozatok egyikének első kötete lett. E kötetért ugyan a tomboló infláció idején egy fillért sem kaptam, mégsem fizettem rá. 1949 márciusában a Kossuth-díj kisebbik fokozatával tüntettek ki, áprilisában az Országos Levéltár vezetésével bíztak meg. A Magyar Tudományos Akadémián már 1943-ban levelező tagnak jelöltek, de nem fogadtak el, mert túl fiatalnak tartották. 1945-ben azután megkaptam a levelező tagságot. Van két könyvem, amelyet még főigazgatásom előtt készítettem, de csak 1950-ben, illetve 1951-ben jelentek meg. Az egyik: Az 1848/49-i minisztérium levéltára, a másik: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez címet viseli. Látható, hogy említett könyveim mind történelmi munkák, de mindegyikből haszna van a levéltáraknák is. Az 1848 '49-i minisztérium levéltáráról szóló a tervezett négy sorozat közül egy másiknak lett az első kötete. Életemnek főigazgatóságom előtti szakaszáról szólva, meg kell még említenem, hogy 1937-ben megházasodtam, 1941-ben leányom született, 1945-ben pedig társbérlő lettem. A levéltár igazgatása mellett sok más feladat is igénybe vette időmet és munkámat. Az egyetemen a proszemináriumokkal és a magántanári előadásokkal ugyan felhagytam, de Kosáry Domokossal megosztva Szekfü Gyulát helyettesítettem, amíg tanszékét betöltötték. — 1949-ben Lederer Emma megindította a levéltárosképzést, amelyben nyugdíjazásomig részt vettem. Idővel megkaptam a címzetes egyetemi tanári titulust. Az akadémia átszervezésekor, 1949-ben a II. osztály titkára lettem. Utóbb, amikor a titkári címet már az elnökhelyettesi váltotta fel, ezt a funkciót is hosszabb ideig betöltöttem. Még hosszabb ideig voltam az osztály könyvkiadási felelőse és a Könyvkiadói Tanács tagja. Tagja voltam az osztály több bizottságának is, elsősorban a történettudományinak. A Történelmi Társulatnak 1949-ben történt átszervezésétől egyik alelnöke, majd Molnár Erik halála után két perióduson át elnöke voltam. A Századok szerkesztésében is szerepeltem. A TIT történelmi szakosztályában egy ideig elnököltem. Nyolc évig tagja voltam az I. Kerületi Tanácsnak, három évig a pártnak (1956-ig). Sokszor vettem részt külföldi történész és levéltáros kongresszusokon, tanulmányutakon. Amerikában fél évet, Lengyelországban egy hónapot töltöttem. Mindezeket a megbízatásokat nem a dicsekvés kedvéért soroltam fel, hanem azért, hogy rámutassak, mennyivel kevesebb időt fordíthattam a levéltár igazgatására. Még kevesebb volt ez az idő, mivel nemcsak igazgattam, hanem magam is végeztem levéltári munkákat. •}{]