Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Hargittai Emil: Katonai egyházi szervezetek iratanyaga a Hadtörténelmi Levéltárban / 32–43. o.

Feldsuperíorat des Seelsorgebezirkes, Feldsuperiorat des Militárkommandos), amelyek élén továbbra is az addigi tábori főpap állott, katonai plébános megnevezéssel ; — az ezredlelkészet megszűnt, feladatukat a hadtesteknél (később a hadosztályoknál) szervezett lelkészi hivatalok vették át; — a katonai plébánosok tehermentesítésére megmaradtak a hadsereg különféle intézeteinél a katonai lelkészségek, lelkészek; -— a katonai plébánosok segítésére segédleik eszi helyeket szerveztek; -— végül, azokban a helyőrségekben, ahol a rendszeresített katonai lelkészekkel különböző gátló tényezők miatt (nagy távolság, kis létszám stb.) a katonák lelki gondozását ellátni nem lehetett, ott a hadsereg kisegítő polgári lelkészeket (kisegítő katonai lelkészet) vett igénybe. A katonai lelkészet átszervezésekor a hadvezetés kellő gondot fordított a különböző vallások igényeire. Így a csapatok vallási összetételének megfelelően római katolikus, református és evangélikus, izraelita, Bosznia és Hercegovina területén mohamedán, a Tiszántúlon görög katolikus, a szerb és román anyanyelvűeknél pedig görögkeleti lelkészi állásokat szerveztek. A katonai lelkészet 1869-ben létrehozott szervezete a közös hadseregben az I. világháború kitöréséig állott fenn. A m. kir. honvédség felállítása után a saját katonai lelkészségek megszervezésére az 1778. évi pápai breve volt a mérvadó, amely az úgynevezett helyőrségi szolgálatra hivatott, állomáshelyet nem változtató csapatokat meghagyta a rendes egyházi joghatóság alatt. Mivel a honvédcsapatok állandó helyőrségben voltak elhelyezve, ezért nem vált szükségessé külön katonai lelkészet szervezése, hiszen a csapatok vallási ügyeit a helyi polgári egyházi szervek is el tudták akadálytalanul intézni. így a m. kir. honvédségnél kezdetben sem tényleges, sem tartalékos állományban nem volt katonai lelkész. Az első tartalékos lelkészi kinevezés 1876-ban történt. A tartalékos lelkészi létszám az I. világháború kitörésekor 200 fő volt. A m. kir. honvédség tényleges állományában először 1883-ban történt lelkészi kinevezés, a Ludovika Akadémia akkor megnyílt tényleges tisztképző tanfolyamához, lelkésztanári állásba. A budapesti helyőrségi kórház 1896-ban a honvéd nevelő- és képzőintézetek 1898-ban történt megnyitásával, az ott szervezett lelkészi állások betöltésével, a ténylegesen szolgálatot teljesítő honvéd lelkészek száma öt főre nőtt. Ez a helyzet az I. világháború kitöréséig nem változott. A m. kir. honvédség a Monarchia közös hadseregének támogatására volt hivatott mozgósítás, illetve háború esetén. Az ilyen esetben megszervezett tábori lelkészi szolgálat irányítását az előbb említett breve szerint, az apostoli helyettes látta el. Tehát a háború idejére szervezett és a leszerelésig működő honvéd lelkészet kikerült a saját egyházmegyei joghatósága alól. A Monarchia hadseregeinél a következő parancsnokságoknál és intézeteknél szerveztek tábori lelkészetet mozgósítás, illetve háború esetén: — a hadsereg-főparancsnokság főhadiszállásán, — minden hadseregparancsnokságnál, — minden hadosztály- (hadtest) parancsnokságnál, — minden tábori és tartalékkórháznál, — katonai erődökben. Az I. világháború után a lelkészi szolgálat, mint szervezet, megszűnt a hadseregekben. A bécsi Apostoli Tábori Helynökség 1919. november 22-én feloszlott. A lelkészek viszont több helyen tovább végezték eddigi munkájukat, amit az 1918—1920. évekből megmaradt anyakönyvek bizonyítanak. 35