Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Hargittai Emil: Katonai egyházi szervezetek iratanyaga a Hadtörténelmi Levéltárban / 32–43. o.

Magyarországon a rövid ideig nem működött katonai lelkészi szolgálatot az 1919-ben megalakult „nemzeti hadsereg" reaktiválta oly módon, hogy a katonai kerületekben, majd körletekben, rendeletileg felállította az egyházak katonai szervezetéi. A körietparancsnokságokon lelkészi hivatalokat hoztak létre, római katolikus, református és evangélikus lelkészek állományba állításával, akik közvetlenül a körletparancsnok alárendeltségébe tartoztak. A körletlelkészségek megszervezése után, 1920 januárjában a kormányzó kinevezte a tábori püspökség vezetőiét, aki tőle a „katolikus tábori lelkészek felügyelője", a pápától pedig „apostoli helynök" címet kapta. Rövid idővel később a pápa az apostoli helynökségnek püspöki egyházi méltóságot is adományozott. Ezután vált általánossá a tábori püspök és tábori püspökség megnevezés használata. A protestáns egyházak ezt a helyzetet nem fogadták el, hivatkozva az 1848. évi XX. törvénycikkre/

1 Ennek eredményeképpen a minisztertanács 1921-ben hozzájárult egy egyesített evangélikus-református tábori püspökség létesítéséhez, amely működését két évvel később, 1923-ban kezdte meg. A csapatoknál és az intézeteknél folyó lelkészi munka irányítása még nem alakult ki. Ideiglenes utasítások, néha egymásnak ellentmondó intézkedések kiadása, sokszor személyi rivalizálás is, nehezítette az egységes álláspont megteremtését. A katonai szervezetek ekkor szokásos rejtése és a visszásságok megszüntetése miatt a katonai lelkészet szervezetét és az irányításukra hivatott két tábori püspökséget a M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz csatolták. A minisztérium kebelén belül a római katolikus tábori püspökség a ,,VKM I./B.", a protestáns a „VKM II./B. osztály" megjelölést, illetve a „A m. kir. honvédség katolikus (protestáns) egyéneinek lelki ügyeit intéző osztálya" megnevezést kapta. Az átcsatolás idején kiadott szervi határozvány szerint a hadsereg szervezetén belül a vegyesdandár parancsnokságokon, a honvéd nevelő- és képzőintézeteknél és a budapesti helyőrségi kórházban volt katolikus és protestáns (evangélikus vagy református) lelkészi beosztás. Az így létrejött katonai egyházi szervezetnek hármas függősége volt: a katonai ügyek irányítását a HM, az állami felügyeletet a VKM, a legfelső egyházi joghatóságot a római Szentszék (esetenként a hercegprímáson keresztül), illetve a Református Egyetemes Konvent és az Egyetemes Közgyűlés gyakorolta. A hadsereg 1928. évi átszervezésekor az addig „rejtett" tábori püspökségek a HM szervezetébe kerültek. A kiadott szervezési rendelet szerint a tábori püspök, illetve a püspöki iroda alá tartoztak közvetlenül a nevelőintézeti lelkészek, valamint a vegyes dandárok vezető lelkészei, akik a dandárokhoz beosztott és a csapatokhoz esetlegesen kihelyezett, továbbá a vegyesdandárok hadrendjében lévő katonai kórházak lelkészeinek voltak elöljárói. A katonai ügyekben továb ora is a közvetlen parancsnokok voltak az illetékes elöljárók. A katonai lelkészet ebben a szervezetben 1940-ig működött, amikor a háborús helyzetnek megfelelően a „tábori lelkészi szolgálat" szervezetére tért át. Ennek értelmében a hadrakelt sereg katona és polgári személyeinek lelki gondozását a hadrakelt sereg fővezérsége, a hátországhoz tartozókét pedig a Honvédelmi Minisztérium intézte. A tábori lelkészi szolgálat háborús tagozódása a következő volt: a) a hadrakelt seregnél — a fővezérség vezető lelkészének közvetlen alárendeltjei voltak a hadsereg, a fővezérség közvetlen hadtest és önálló hadműveleti egység (-ek) vezető lelkészei, — a hadsereg vezető lelkészéhez a hadtest(ek), a hadsereg közvetlen önálló hadműveleti egység (ek), csapatok vezető lelkészei, a közvetlen egészségügyi intézetek lelkészei, 36