Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.

Déli 12 óra után feltűnt a Gyulai úton a korgát felől a pár emberből álló oláh járőr, gyalog, félénken, óvatosan; bejött — felegy óra tájban •— egészen a Kossuth térig. Utána csakhamar bevonult egy nagyobb csapat, s megtelt velük a Gyulai út a körgáttól a hídig; itt várta meg a parancsnokot (egy ezredest) a néhány városi tisztviselőből álló küldöttség, mely a megszállók kíméletébe ajánlotta a védetlen, a vörös katonaságtól már elhagyott várost... Azután bevonult az oláh katonaság a Gyulai útról, sokja bocskorosan, rongyosan, de a legnagyobb fegyelemben és rendiben, két üteg ágyúval, sok gépfegyverrel, szekerekkel, lovassággal. A Kossuth tér és a katolikus templom oldalán álló katonák különös, egyhangú, megszakítás nélküli és felejthetetlenül rémes trombitálása mellett több mint egy óráig áramlott be a győzelmes oláh hadsereg. A katolikus templom és a Kossuth tér sarkán egyik része balra kanyarodva a városháza előtt az Andrássy úton (Vasút utcán) át a laktanyákba és barakkokba vonult, másik része jobbra a Baross és Berényi úton a békési kövesútra, Békés felé kanyarodott. Az utcákon és a főtéren nagyszámú közönség nézte a szomorú történeti jelenetet. Itt-ott félénken húzódott meg egy-egy nemzetiszínű zászló, hogy mihamar eltűnjön. Több utca sarkán a bevonulók egy-egy gépfegyvert állítottak föl. — Magyar katonaság sehol. .. teljesen magunkra hagyatva, tehetetlenül voltunk kiszolgáltatva s kerültünk egyik ellenség hatalmából a másikba. Sok nézőnek könny hullott szeméből: életükben a legszomorúbb jelenetet nézték végig, az oláhok győzelmes bevonulását. — Alig van már öregember azok közül, akik láttak városunkba valaha ellenséget bevonulni, s a köztudatból is kezd eltűnni azon esemény emléke, midőn 1849 nyarán a Debrecen felől délre ereszkedő orosz hadsereg egy része átvonult Világos felé s megpihent Békéscsabán, a szemtanúk állítása szerint a legnagyobb fegyelemben, s a lakosságnak sem életét, sem vagyonát nem bántotta."

/|11 * * * A fentiekből remélhetőleg kitűnt, hogy Bálás Ádám kéziratát nem azért tartottam ismertetésre méltónak, mert minden állítását — s főleg nézőpontját! — elfogadhatónak tartom. Politikai eszményei és szemlélete meglehetősen konzervatív volt, s ebből az alapállásból ő nem is tudott, nem is akart az események pártatlan szemlélője lenni. Nem rokonszenvezett már a Függetlenségi és 48-as Párt politikusaival sem, az őszirózsás forradalmat pedig egyenesen a húsos fazék körüli tülekedésnek látta. Ezek után a proletárdiktatúra csakis mély ellenszenvet, olykor gyűlölködő kifakadásokat válthatott ki belőle. Ugyanakkor az anyaggyűjtés és a dolgozat megírása során elsősorban mégsem érzelmei és indulatai vezérelték. Elsődleges feladatának nem a vélemény- és ítéletalkotást, hanem a tények lehető legpontosabb rögzítését tekintette. Művét — mint minden történeti forrást — kritikával kell olvasnunk és felhasználnunk. Nem járunk el azonban helyesen, ha e „forráskritika" eredményeként írásából mindent, amit a forradalom szemszögéből nézve pozitív színekben mutat be, a „realizmus diadalaként" értékelünk, s egyúttal mint szemléleti korlátainak termékét, gyanakvással fogadjuk minden negatív, a forradalom menetére, szereplőire nézve dehonesztáló megállapítását. E kézirat fontosságát természetesen — relatíve — növeli a két forradalom Békés megyei, illetve békéscsabai szervei iratainak csaknem teljes pusztulása,'

1

' s az a tény, hogy még a másodlagos források, a sajtóanyag is csak töredékesen maradt fenn. Fontossága azonban alapvetően mégis önmagában, a maga új minőséget képviselő egészében van. Talán egyszer lehetővé válik majd közzététele is, hiszen jelentősége, tanulságai messze túlmutatnak Békéscsaba és Békés megye határain. JEGYZETEK 1 A gondolat Hajdú Tibortól származik: „Csak ha befejeződik Magyarországon a szocializmus felépítése, akkor mondhatjuk meg, mennyi rokonságot mutat — túl a közös jelszavakon — 19 és napjaink szociailizmus-ikoncepciója. Paradox módon a szocializmus gyakorlati megvalósításában akkor álltunk legközelebb 19-hez (az 34