Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.

ún. 50-es években), amikor 19-et hibagyűjteményként tanítottuk, noha legalábbis a gazdaság- és belpolitikában ugyanazokat a hibákat sikerült elkövetni. (Agrárpolitika, a kisipar szocializálása, kommunisztikus lakáspolitika, az élcsapat eltűnése a milliós tömegpártban stfo., stb.) Az 50-es évek végétől kedvezőbb a hivatalos vélemény 19-ről, sőt egy időben még a »nacionalista« 48 ellentéteként is megpróbálták kijátszani, a szocializmus gyakorlati megvalósítása azonban mindjobban eltér a példaképtől." Hajdú Tibor: 1918—19. Két forradalom utóélete. Medvetánc, 1984/4—1985/1. szám 27—43. 2 A fennmaradt iratanyag túlnyomó része az MSZMP KB Párttörtáneti Intézetének Archívumában (a továbbiakban: Pl Arch.) található (605. fond). Az irategyüttes kisebb töredékeit az Országos Levéltárban és a Pest Megyei Levéltárban őrzik. A fondképző történetét és a fond részletesebb ismertetését lásd: Réti László: így látta az ellenség. (Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez a TAGYOB anyagából.) Gondolat Kiadó, Bp. 1969. 3 Réti László i. m. 8. 4 Ahogyan Ranketől idézni szokták: „Was eigentlích geschehen ist?" 5 Pl Arch. 605. fond 11/18 őrzési egység, 5—85. fólió. A géppel írt kézirat terjedelme 81 lap, amelyek mindkét oldalára írt a szerző, összesen tehát 162 pagina. (A továbbiakban: Kézirat.) 6 G. Vass István: A békéscsabai múzeum története. Békéscsaba, 1979. 174. 7 Békéscsaba jogállása 1872—1918 között valójában nagyközség volt, s csak 1918ban szerveződött ismét várossá. 8 A Bálás Ádámmal lényegében egyidős Rell Lajos — amellett, hogy gimnáziumi tanár, később gimnáziumi igazgató volt — évtizedeken keresztül volt a helyi múzeum igazgatója, a 48-as Függetlenségi Párt egyik helyi vezetője, a párt lapjának szerkesztője, a háború alatt, majd a Horthy-korszakban megszámlálhatatlan társadalmi szervezet díszelnöke, vagy elnökségének tagja. 9 Forrásairól és módszereiről ő maga tájékoztat a kézirat végén (157—161.) 10 Csak érdekességként említem meg, hogy az Osztrák—Magyar Bank békéscsabai fiókjának irattára nem maradt ugyan fenn, de az 1918,19-ben Budapestre küldött jelentések ma is megtalálhatók a banknak az Országos Levéltárban őrzött iratfond jában. Jenéi Károly: Adatok a két forradalom Békés megyei történetéhez egy békéscsabai bankfiók jelentései alapján. Békési Élet, 1969. 1. sz. 20—26. 11 Kézirat 5. 12 Kézirat 6. 13 Uo. 23. 14 Erre vonatkozóan A proletárdiktatúra ára című fejezetben konkrét adatokat hoz, és bizonylatokat idéz. 15 Kézirat 25. Békés megye székhelye — mint ismeretes —• 1950-ig Gyula volt. A megyeszékhely kérdésében azonban az 1870-es évek óta rivalizálás folyt a két város között. Ebben a vitában a községek egy része is Békéscsabát támogatta, miután központi fekvése, jobb közlekedési adottságai miatt számukra is előnyösebb lett volna a megyeszékhely áthelyezése. A Tanácsköztársaság időszakában sajátos helyzet alakult ki: a Megyei Direktórium székhelye április 14-ig ugyan Békéscsaba volt, az adminisztrációt azonban a korábbi főispáni hivatalra támaszkodva Gyulán intézték, s a Direktórium gyulai illetőségű elnöke, Martos Manó irányította. A tanácsválasztások lebonyolítása után alakult — személyi összetételében is megváltozott — Megyei Direktórium már ténylegesen Gyulán működött, s az új Békés Megyei Munkás-, Katona- és Földműves Tanács — némi vita után — ismét Gyulát nyilvánította a megye székhelyévé. Minthogy a forradalom központja Békéscsaba volt, érthető, hogy az ellenforradalmi korszakban afféle „bűnös városként" kezeltetett. 16 Uo. 11. 17 Bálás Ádám e momentumot úgy említi, mint amire Petrovszky Pál gyakran hivatkozott. Petrovszky Pál elmondta ezt a felszabadulás után lejegyzett visszaemlékezésében is. Tibori János: Békéscsaba története a Körös-kultúra idejétől a felszabadulásig. Békéscsaba, 1960. 159. 18 Tevan Andor (1889—1955) ismert könyvkiadó és könyvművész, valamint Gesmey Soma nyomdájáról van szó. 19 Kézirat 33—34. A cikk a Békésmegyei Népszava március 30-i (26.) számában jelent meg. 20 Uo. 132—133. Közli: Réti László i. m. 106—107. Réti László könyve egyébként tizenegy hosszabb-rövidebb részletet közöl Bálás Ádám kéziratából. 21 Uo. 133—135. Közli Réti László i. m. 86. 35