Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - MÉRLEG - Tilcsik György: Borsod vármegye képviselete a reformországgyűléseken: követutasítások és követi végjelentések. Miskolc, 1987. / 89–90. o.

két, és ezzel utólag is igazolja az 1972-ben tervezett munkálat helyes és szükséges mivoltát; következésképpen talán lökést adhat majd hasonló munkák elkészítéséhez és publikálásához. Seresné Szegőfi Anna forrásgyűjteménye bevezetőjében először dicséretes módon röviden és lényegretörően, egyben kifogástalanul úgy tekinti át a reformkori magyar politikai élet legfontosabb, mégpedig az országgyűléseken szerepelt tárgyak szempontjából legfontosabb eseményeit, hogy közben mindig utal azok és a helyi, megyei szintű történések közötti összefüggésekre és kölcsönhatásokra. A bevezető — figyelemmel arra, hogy a kötetet remélhetőleg nem csak szakemberek veszik majd kézbe — precízen és tömören ismerteti a reformkori országgyűlések működési rendjét, mechanizmusát, végezetül pedig közli a forrásanyag használatával kapcsolatos tudnivalókat. Az összeállító a kiadvány szerkezetének megválasztásakor az adott helyzetben legkézenfekvőbb módon járt el, azaz az 1825 és 1848 közötti hat diétához kapcsolódó, kiválasztott borsodi forrásokat hat különálló egységben, azokon belül pedig azonos, alábbi rendben adja közre: 1. A követválasztással kapcsolatos források és jelzeteik. 2. Az anyautasítás és jelzete. 3. A követi végbeszámoló szövege és jelzete. 4. A követ jelentések jelzetei. 5. A pótutasítások jelzetei. 6. Az országgyűléssel kapcsolatos néhány egyéb forrás rövid tartalmi kivonata és azok jelzetei. A kötet néhány, az olvasást megkönnyítő változtatástól eltekintve betűhíven közli a forrásokat, és a szövegben előforduló idegen kifejezések, valamint rövidítések feloldását is tartalmazza. A valódi levéltárosi feladatot jelentő korrekt és szakszerű munka nyomán napvilágot látott forrásgyűjteményt illetően mindössze két — egy tartalmi és egy formai kérdést érintő — kritikai megjegyzésünk van: 1. Mind a kiadvány használatát, mind pedig a további kutatásokat elősegítendő, nemcsak célszerű, hanem egyenesen kívánatos is lett volna, ha nem csupán a követ jelentések és pótutasítások jelzetét, hanem azok tárgyát vagy rövid tartalmát is megismerhették volna az olvasók. Vitathatatlan, hogy ez bizonyos többletmunkát igényelt és némi terjedelemnövekedést okozott volna, de megítélésünk szerint ez egy igen hasznos „befektetés" lett volna. 2. A kötet tartalmához viszonyítva sajnos gyengére sikeredett az illusztráció színvonala. Nem a válogatás milyensége okoz gondot, hanem az, hogy a terjedelem több mint egytizedét kitevő, és egy kicsit talán funkció nélküli képes mellékletek jelentős hányada részben nyomdatechnikai okokból nem, vagy igen nehezen olvasható és élvezhető. Mindezek természetesen nem teszik kétségessé, hogy Seresné Szegőfi Anna szóban forgó munkájával nemcsak az előzetesen maga elé tűzött célt — nevezetesen további, a korszakra irányuló, részint megyei, részint megyén kívüli kutatások inspirálását — valósította meg, hanem egyszersmind olyan kötetet tett le az asztalra, amelyet a jövőben a reformkorral foglalkozó történészek és levéltárosok nem csupán eredményesen használni tudnak, hanem használni is „kényszerülnek". Tilcsik György 90