Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - MÉRLEG - Kárpáti Andrásné: Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Gyula, 1986. / 91–92. o.

ERDEI ARANKA Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban Gyula, 1986. 438 p. A történetírás, de különösen a helytörténetírás iránt érdeklődők bizonyára nagy örömmel fogadják Erdei Aranka hiánypótló művének megjelenését. Nemcsak a szakmának, de az amatőr kutatómunkának is nagy segítségére lesz. Számos kutató nyúlt már az 1828. évi összeírásokhoz. Tulajdonképpen a szerző is ahhoz az elképzeléshez csatlakozott, amelyet Gunst Péter és Wellmann Imre az MTA Agrártörténeti Bizottsága irányításával, az összeírás publikálási módszerére, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban dolgoztak ki. A szerző két nagy egységben mutatja be az 1828. évi országos összeírást. Az első rész 1. fejezet bevezetőjéből megtudhatjuk az összeírás létrejöttének körülményeit, sajátos eseményeit Békésben. Az összeírás „tisztaságát" úgy akarták biztosítani már rendeletileg is, hogy biztosként más megyéből rendeltek ki személyeket. Békésben vitézlő bonyhádi Perczel József táblabíró személyében jelölték ki a külső ,,conscriptor"-t. Megbízásáról azonban hamarosan lemondva, Svastis Lajos, majd jobaházi Dőry Gábor — valamennyien Tolna megyeiek — vette át ezt a tisztséget. Ez az eset nem volt kirívó, hasonlókkal más megyében is lehetett találkozni. Az összeírás gyakorlati lebonyolítása igen nehéz feladat volt. A második fejezet bemutatja az összeírás egyes rovatait. Külön érdeme e feldolgozásnak, hogy a szerző összehasonlító táblázatokat készített korábbi összeírások adatai alapján, ezzel is könnyebbé téve a tájékozódást. Az összeírás 14 főrovatot, és több mint harminc alrovatot tartalmaz. Az egyes főrovatokat a dolgozat részletesen bemutatja, sőt valamennyihez egyéb forrásokból származó adatokkal bővített leírást is ad. Az adatokat elemzi. Egyike a legjobban és legsokoldalúbban feldolgozott rovatoknak a kézműveseket (opifices) bemutató rész. Megismerjük a céhes életet, a céhek legfontosabb adatait, és összehasonlító táblázatot is találunk, amelynek segítségével a szerző rámutat, hogy nem minden iparűzőt vettek számba az összeírok (pl. az uradalmak kötelékébe tartozókat sem mindig); nem egyezett a céhmesterek által vezetett lajstromok létszámadata az összeírásokban szereplő adatokkal. Ezek az eltérések szakmánként is változtak. Legfigyelemreméltóbb a 11. sz. táblázat, amelyben a szerző a kézművesek társadalmi rétegződését mutatja be, utalva arra is, hogy az év mekkora részében űzik iparukat, és tartanak-e segédet, vagy csak egyedül dolgoznak. Az 1828. évi összeírás szerkezeti felépítését ismerve, elmondhatjuk, hogy ennek a táblázatnak az elkészítése kitartó kutatómunkát igényelt, maga ez a rész is akár önálló tanulmány lehetne. Ugyancsak jól kidolgozottak a házakat, telkeket és azok tulajdonviszonyait elemző részek, igen szemléletes táblázatokkal kiegészítve. Az I. részt jól használható, pontos jegyzetapparátus zárja. Egyetlen kér91