Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - MÉRLEG - Tilcsik György: Borsod vármegye képviselete a reformországgyűléseken: követutasítások és követi végjelentések. Miskolc, 1987. / 89–90. o.

Borsod vármegye képviselete a reformországgyűléseken Követutasítások és követi végjelentések Közreadja: Seresné Szegőfi Anna. Kiad.: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. Miskolc, 1987. XXXIII, 381 p. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek 21.) Igazán irigylésreméltó az az anyagi háttér, amely lehetővé teszi a Borsod-AbaújZemplén Megyei Levéltár számára levéltári füzetei rendszeres megjelentetését, de egyúttal elismerésre méltó az a szakmai hozzáértés és igényesség, amellyel a szerkesztő és a szerzők ezt, a ma már vidéki helytörténeti periodikák élvonalába számító, változatos tartalmú sorozatot készítik és gondozzák. Az utóbbi esztendőkben napvilágot látott Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek egyik, több oknál fogva is igen fontos — engedtessék meg ennyi szubjektivizmus a korszakkal foglalkozó recenzensnek — és színvonalas darabja a huszonegyedikként kiadott kötet, mely az 1825 és 1848 között lezajlott hat országgyűlésre delegált Borsod megyei követek megválasztásával és működésével kapcsolatos legfontosabb forrásokat (szám szerint huszonhatot) adja közre. Ismeretes, hogy a reformkori magyar megyék által országgyűlési követeik számára adott utasítások, anya- és pótutasítások az 1848 előtti két évtized hazai politikatörténetének tanulmányozásához az egyik legalapvetőbb és el nem mellőzhető forráscsoportot képezik, hiszen — természetesen kiegészülve más csatlakozó forrásokkal (az országgyűlések alsó- és felsőtáblájának jegyzökönyvei és naplói, a megyei közgyűlések jegyzőkönyvei és iratai, a követek hazaküldött jelentései, családi iratok, naplók, levelezések, hírlapi tudósítások stb.) — segítségükkel általában pontosan kitapinthatók és bemutathatok azok a ma még kevéssé ismert erővonalak, melyek az egyes megyék politikai arculatát meghatározták, továbbá az azokban időről időre bekövetkezett elmozdulásokat döntően befolyásolták. Talán nem fölösleges, ha emlékeztetünk rá, hogy a magyar levéltárügyben jó másfél évtizeddel ezelőtt szóba került a megyék 1790 és 1848 között keletkezett követutasításainak az egész országra kiterjedően egységes szempontok szerinti begyűjtése, feldolgozása és esetleges publikálása. 1972-ben két kiváló szakember — Bónis György és Degré Alajos — készített e tárgyban egy világos, tömör és jól használható útmutatót, mely még abban az évben levéltárigazgatói konferencia elé került. Bár az ügyben megkérdezettek és érintettek döntő többsége nyilván egyetértett a reformkori országgyűlési követutasítások feltárásának és közreadásának szükségességével, konkrét és kézzelfogható munkára mégsem került sor. Itt és most nem térhetünk ki a Bónis- és Degré-féle előterjesztés, valamint a Seresné Szegőfi Anna által összeállított kiadvány tartalmi különbségeire. Feltétlenül utalnunk kell azonban arra, hogy utóbbi — ne feledjük, Szemere Bertalan megyéjéről van szó! — olyan összefüggő, szinte kompakt irategyüttest tartalmaz, amely nyilvánvalóvá teszi a közölt iratfajták nagy forrásérté89