Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - KILÁTÓ - Szaszkó István: Az Archives 1985–1987-es évfolyamai / 80–85. o.

nemritkán hasonlóan mívgs levéltári kötések, hogy utóbb restaurálásra szorulnak. Hazánkban, ahol a restaurálásra, biztonsági mikrofilmezésre, esetleg xeroxozásra váró könyvtári és levéltári dokumentumok aránya igen magas, érdeklődésre tarthatnak számot azok a British Libraryben bevezetett anyagkímélő másolási módok, amelyekről a folyóirat 1987. évi októberi számában olvashatunk (Wüman, Hugh: Kíméletes másolási módszerek a British Libraryben, Archives, Vol. XVIII. No. 73., October 1987, p. 85—38. NB. A technika fejlődésének mai üteme mellett már az e cikkben ismertetett technika is kissé avultnak tekinthető, lemaradásunk azonban még fájóbb, ha tudjuk, hogy a cikk egy 1985. évi tanulmány felfrissített változata.) A kötött anyag xeroxozása lassú és nehézkes, hiszen minden egyes lap másolásához nyitva, szövegoldallal lefelé kell fordítani a kötetet, s a kötés tönkretétele így szinte biztos. Nehéz torzításmentes, teljes másolatot kapni, főleg a kötet alig nyitható, gerinc felőli részéről. A másolólámpák által kibocsátott ultraviola fény is károsítja a papírt. A fenti problémák kiküszöbölésére bevezetett egyik újítás az ún. „overhead" xeroxmásoló. A módszer alapelve, hogy a könyvet végig szövegoldallal felfelé tartják, s a kötetet nem 180 foknyira, hanem legfeljebb 45—60 fokra, V alakra nyitják ki, tehát a kötés sérülésének lehetősége minimális. Az e szempontok figyelembevételével kialakított gép tartozéka egy V alakú könyvbölcső, egy jó minőségű asztali másológép, amely egyedi lapok másolására alkalmas, valamint egy, a nyitott könyv fölé nyúló fix helyzetű optikai rendszer. A könyvbölcső forgatható, a kötet vastagságához állítható, és emeléséről, süllyesztéséről sűrített levegős rendszer gondoskodik. A kötött dokumentumok kíméletes másolása mellett előnye, hogy a másolólámpa nem bocsát ki a papírra káros ultraibolya sugarakat, s hogy a gerincoldalon a kötéstől számított 5 mm-re lévő betűkről is már éles másolat készíthető. Hátránya, hogy egyszerre csak 1 könyvoldalról készíthető másolat, s főképp az, hogy drága (a cikk megjelenésekor ára 7000 angol font volt). Az „Archivist" névre keresztelt berendezésről információ az angliai gyártótól, a Totál Information Ltd.-tői szerezhető be (4 Maylands Court Maxted Road, Hemel Hempstead, Herts., England). A könyvtár által azóta már bevezetett, a cikk megjelenésekor még csak tervezett másik kíméletes másoló, az ún. képdigitalizáló berendezés. E gép esetében az ugyancsak V alakú könyvbölcső fix beépítésű s az érzékelő-leolvasófejet lehet emelni-süllyeszteni. E módszerrel már a gerinctől 3 mm-re lévő betűk, jelek is leolvashatók. A gép lámpája sem ultraibolya, sem infravörös sugárzást nem bocsát ki. Működtetése kényelmes, mivel a letapogatott és azonosító jellel ellátott oldalak (maximum 100 A/4 méretű lap) memóriában tárolhatók s elektronikus úton továbbíthatók. A digitális, 12 inch átmérőjű optikai lemezek már jelenleg is több tízezer oldal tárolására alkalmasak, s mivel a képdigitalizálóból érkező jelek ilyen lemezeken is rögzíthetők, a tárolás és felhasználás számára szinte korlátlan lehetőségek nyílnak, noha az eredeti, védendő dokumentumot a használatból akár véglegesen ki lehet vonni. Tekintve, hogy a képdigitalizálóval leolvasott dokumentummal a computerizált képfeldolgozás és manipulálás teljes skálája elvégezhető, lehetőség van a halvány, elszíneződött írások minőségének tetszés szerinti javítására. A felbontóképesség általában 200—300 jel négyzetinchenként (1 square inch=6,45 cm-), s a digitalizált jelek monitoron vagy közvetlenül a számítógépekhez használatos nyomtatókon jeleníthetők meg, nyomtathatók ki. Célszerű mozgó nyomtatófejet nem tartalmazó lézernyomtatót használni, hiszen ez esetben 1 oldal kinyomtatása 1—5 másodpercet vesz csupán igénybe. A nyomtatás a technika 82