Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - KILÁTÓ - Szaszkó István: Az Archives 1985–1987-es évfolyamai / 80–85. o.

függvényében kicsinyítve, nagyítva vagy akár facsimile minőségben is lehetséges. A képdigitalizáló jelei telefonvonalon tetszőleges távolságra továbbíthatók. Az Optronics Ltd. (Deanleand House, Cowley Road, Cambridge CB4 4GX, England) alapgépének ára a fentebb ismertetett felülről másolóénál jóval magasabb, s sok plusz kiegészítővel még borsosabb, s beszerzése is csupán egy teljes elektronikus feldolgozó és továbbító rendszer részeként érdemes. Az ismertetett harmadik, s a könyvtárban legújabban alkalmazott módszerről már a neve, „Bookmark" (Könyvjelző) is sokat elmond. Az előző két módszertől alapvetően eltérő eljárás fényképészeti elveken alapul és igen egyszerű eszközöket használ, s igen szorosan kötött vagy erősen rongált, értékes kötésű dokumentumok másolására szolgál. Az eszköz maga egy különleges, hajlékony, papírlap vékonyságú lámpa, amely bekapcsolás után mindenütt egyenletes erővel bocsátja ki hideg, ultraibolya sugaraktól mentes fényét. Igaz, a lap-lámpa peremén, körben van egy fel nem izzó csík, így a lap legszéle kevesebb fényt kap. E lap-lámpát egyszerűen a másolni kívánt oldalak közé tolják egy fotópapír kíséretében, s a szorosan becsukott könyvben a lámpát kb. 1 másodpercre bekapcsolják. A fotópapírt hagyományos úton előhívják, majd a kapott inverz fotót kontaktmásolással pozitívvá fordítják. A csak mintegy 500 fontba kerülő lap-lámpa másoló persze nem tömeges másolásra szolgál, s gyűrött lapok esetében nem is alkalmazható. Az elmés, több méretű lámpatesttel gyártott készüléket a szigetországon kívüli piacra a Select Information Systems Ltd. (Ronans Grange, Chavey Down Road, Bracknell RG12 6LY England) szállítja. Ugyancsak az állományvédelem kérdésköréhez, de még inkább a restaurálás történetéhez kapcsolódik a folyóirat 1986. évi áprilisi számában azon rövid tanulmány, amely az oxfordi Merton College könyvtára kéziratos könyveinek iközépkori (1504. évi) restaurálásáról szól (Fletcher, J. M.—Upton, C. A.: Kéziratos könyvek restaurálása a Merton College könyvtárában 1504-ben, Archives, Vol. XVII, No. 75., April 1986, p. 138—143.). A magyar forráskiadás mai, közismerten sanyarú állapotában érdekes és tanulságos lehet az az elemzés, amely az angol (angliai és walesi) forráskiadás termését, helyzetét tekinti át az E. L. C. Mullins által közreadott ,,Texts and Calendars II. An analitycal guide to serial publications 1957—1982, London, Royal Historical Society, 1983." című kiadvány kapcsán ( Kitching, Christopher: Forráskiadás Angliában és Walesben, 1957—4982, Archives, Vol. XVII. No. 73., April 1985, p. 38—46.). A történész szakmában a jelzett időszakban bekövetkezett változások nyomot hagytak a forráskiadványok jellegében. A kutatás rendelkezésére álló forrásbázis jelentékenyen kiszélesült, folytatódott a magánkézben vagy hivatali/irattári őrizetben volt, addig teljesen vagy alig hozzáférhető iratoknak az egyre nagyobb számban felállított közlevéltárakba való beáramlása. A kutatási korlátozások oldódtak, egyre újabb kori iratok használata vált lehetővé, s tucatjával alakultak ki új kutatási irányok. A szabadidős kutatások (családos helytörténet) is egyre nagyobb mértékben igénylik a levéltári dokumentumokat. A vázolt folyamattal egyidejűleg nőtt a főként újabb korokkal foglalkozó, s már nem a klasszikus elveket követő forráskiadványok iránti igény. Ugyanezen időszakban azonban a könyvelőállítás költségei jelentősen emelkedtek s ez, illetve egyes kiadványok szerény külleme, az összehangolatlan kiadáspolitikából is következő, néha ezoterikus témaválasztás miatt a forráskiadványok legfőbb vásárlóivá könyvtárak váltak. Tanulságos, hogy egyes, forrásszövegek kiadására specializálódott kiadók eladásai 2/3 részben tőlük függnek. Már a szóban forgó kiadvány első kötetének 1957. évi vitája során fel83