Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - DOKUMENTUM - Kiss József Mihály: A hagyományok kérdése a budapesti egyetemen 1949-50-ben: forrásközlés / 67–71. o.

Magnificus felirat Magnificus része, a tanácsi székekről a jelvények, a kari jelvények, a Mária Teréziát, II. Józsefet és Pázmányt ábrázoló képek, u szobrok alatt lévő díszítésekből a Pázmány-címer strucctoll-motívuma, a háborús emléktábla és a tanácsi botok? szekrényéből a tartók eltávolítását rendelte el. Az ügyet az Egyetemi Tanács augusztus 31-én tárgyalta. Az ülésen Németh Gyula rektor, a prorektor, a karok dékánjai \és prodékánjai, valamint a jegyzőkönyvvezető nyilvános rendes tanár vett részt. Artner Edgárnak ezen az ülésen elhangzott beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Felszólalásában olyan képet alkotott Pázmánynak a magyar "művelődésben betöltött szerepéről, amelyet az e témában rendezett legutóbbi konferenciákon elhangzott újabb értékelések is megerősítenek. Artner világosan látta, hogy beszédével nem tud változtatni a kialakult helyzeten, hiszen a fontosabb döntéseket ekkor már régen nem az Egyetemi Tanács ülésein hozták. A tanácsülésről készült felterjesztésében a rektor kérte Buday utasításainak írásban való megerősítését, és egy feljegyzést is eljuttatott a miniszterhez, amely szerint „az egyetemi központi épületben levő díszítések és jelvények eltávolítására vonatkozó kijelölés kissé ötletszerűen, főként a helyi viszonyok és kívihetőség figyelembe vétele nélkül történt". Egyben kijelentette, hogy a díszteremben lévő szobrokat a helyükön hagyják, mert pl. „Dobronoki az egyetem első rektora, Frank a Bach-korszak halálba üldözött kiváló magánjogtudósa, Semmelweis, Eötvös Loránd, Gyulai Pál stb. eltávolítása tudománytörténelmi hamisítás volna

} amire nincs szükségünk". Az egyetem névváltoztatásának előzményei szintén eddig az eseményig vezethetők vissza. Németh Gyula rektor feljegyzésében a névhasználatra nézve is döntést várt: „A Pázmány-cím elhagyása .. . ugyancsak írásban és világosan elrendelendő."

6 Mivel a fölöttes hatóságok közel egy évig késlekedtek a döntéssel, az egyetem — kiegészülve az újonnan szervezett Természettudományi Karral — az 1949:50-es tanévet még a régi nevén fejezte be. A névváltoztatás előtt az Elnöki Tanács 1950. évi 23. sz. törvényerejű rendelete — az óJlam és a római katolikus egyház között az évben kötött megállapodás alapján — intézkedett a Hittudományi Karnak az egyetemről való leválasztásáról.

7 A névváltoztatást az Egyetemi Tanács 1950. szeptember 12-i rendkívüli ülésén kérte: „Egyetemünk Tanácsát ebben az elhatározásában az a szempont vezette, hogy . . . nevében is a dolgozó nép érdekét szolgáló haladó tudomány eszménye fejeződjék ki, amint azt Egyetemünk tanári kara és ifjúsága osztatlanul kívánja."

8 A határozathozatal hátterét Trencsényi-Waldapfel Imre 1950. szeptember 15-i rektori székfoglaló beszéde világítja meg: „Egyetemünk új nevének a kérdését is a Párt tűzte napirendre. Mint emlékezetes, Révai elvtárs mutatott rá a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén arra, hogy »a budapesti tudományegyetem nem viselheti tovább az ellenreformáció, a vallási türelmetlenség és a Habsburgok hívének nevét«. Ezt az iránymutatást követve foglalkozott a kérdéssel egyetemünk tanácsa, és arra az elhatározásra jutott, hogy Népköztársaságunk kormányától egyetemünknek Eötvös Lorándról való elnevezését kéri. Osztatlan örömmel értesültünk arról, hogy a mai minisztertanács ehhez hozzájárult s így egyetemünk a mai naptól fogva a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem nevet viseli. Evvel egyetemünk mindenekelőtt a dicsőséges emlékű 1919. évi magyar proletárforradalom hagyományait újította fel. Mikor Eötvös Loránd meghalt, a proletárállam első halottjának vallotta őt, a forradalmi kormányzótanács nevében búcsúzott tőle Lukács György elvtárs, ravatala mellett a proletariátus zászlaját hajtva meg a tudomány előtt. Most, hogy a proletárforradalom eszméi valóra válnak s a dolgozó mi