Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Bikki István: A városi tanácsok végrehajtó bizottságainak hivatali szervezete, 1950–1951 / 42–49. o.

tőségével, hogy a megyékkel egyenlő jogállású városokat hozzon létre. (A Budapesten szervezett városi tanács a törvény erejénél fogva esett a megyei tanácsokkal egy tekintet alá.) Az 1950. évi I. törvény kihirdetésével egyidőben alkotta meg a kormány 143/1950. (V. 18.) MT sz. rendeletét, amely a megyei tanácsok szervezésének ütemét is meghatározta. A budapesti városi kerületi, a járási és a városi tanácsok felállításáról és működésének megkezdéséről szóló szabályokat a 196 1950. (VII. 25.) MT sz. rendelet írta elő. A Magyar Függetlenségi Népfront által delegált tagokkal már 1950. június 15-én megalakultak a budapesti városi és megyei, augusztus 15-én pedig a budapesti városi kerületi, a járási és a városi ideiglenes tanácsok. Az október 22-én tartott országos tanácsválasztások után, a 2541950. (X. 21.) MT sz. rendelet alapján már községi szinten is létrejöttek az államhatalom új típusú szervei, s a felsőbb tanácsok elvesztették ideiglenes jellegüket. A városok szerepének leértékelése egyértelművé vált a megyei tanácsok felállításával, hiszen június 15-ével a törvényhatósági jogú városok a megyei városok jogállására süllyedtek vissza.

5 A városi tanácsok önállóságát — nem csak gazdasági szempontból — csökkentő rendelkezés volt a községi vállalatok rendszerének megszüntetése, illetve az egységes állami vállalati keretbe való betagolása az 1950. évi 32. sz. törvényerejű rendelet alapján. A helyi-területi tanácsok önálló működésének csökkentését szolgálta ingatlanvagyonuk „államosítása" is. Míg az alkotmány szerint a társadalmi tulajdon három formában, mint állami, közületi és szövetkezeti vagyon jelenik meg, addig az állami ingatlanvagyon tulajdonjoga, kezelése, nyilvántartása és forgalma tárgyában kiadott 244/1950. (X. 1.) MT sz. rendelet szerint a „közületi ingatlanok az állam tulajdonában állanak". Az alkotmánysértő rendelet következtében a tanácsok, az önkormányzatoktól örökölt vagyonuk tulajdonosából egycsapásra az egységes és oszthatatlan állami vagyon kezelőivé értékelődtek le és a már minimálisra leszorított, gazdasági háttérrel biztosított önállóságukat is elveszítették. 3. A városi tanácsok hivatali szervezetének létrehozása A városi tanácsok létrejöttével a városokat 2 fő-, és azon belül, hivatali szervezetük szerint, 2—2 alcsoportba sorolták.

0 A megyei tanácsok alárendeltségébe került l/a. típusú városok lettek: Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged; az I/b. típusba kerültek: Baja, Békéscsaba, Eger, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Karcag, Kecskemét, Kisújszállás, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Salgótarján, Sopron, Szekszárd, Szombathely, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya, Veszprém és Zalaegerszeg. A jogalkotó Karcagot és Kisújszállást csak átmenetileg sorolta ebbe a körbe. [A 255/1950. (X. 21.) MT sz. rendelet alapján Miskolcon a tanácsválasztásokat követően kerületi tanácsokat is felállítottak.]

7 A járási tanácsok alárendeltségébe került II a. típusú városok: Cegléd, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Makó, Nagykőrös, Orosháza, Ózd, Pápa és Szentes; a Il/b. típusúak: Balassagyarmat, Csongrád, Esztergom, Gyöngyös, Gyula, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hatvan, Jászberény, Kalocsa, Komárom, Kőszeg, Mezőtúr, Mohács, Mosonmagyaróvár, Sátoraljaújhely, Szentendre, Túrkeve és Vác. A városok hivatali szervezetét elvileg a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai állapították meg, az erre vonatkozó határozatot a belügyminiszter 43