Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

Tisztek A tiszttartó (provisor) a gazdálkodási-igazgatási feladatok közvetlen irányítását végezte. Gazdálkodási ügyekben ő tartotta a személyes kapcsolatot a központi kormányzati és a kerületi szervek (ispánságok) között. A tiszttartó korábban a prefektus mellett betöltött szerepét egy 1851. évi püspöki rendelet alapján a jószágkormányzó mellett látta el, annak mintegy „segédéül". A tiszttartó — egyfajta belső ellenőri és felügyelői funkciójából fakadóan — ellenőrködése mellett mérték be a terményeket a tárházakba, az erdőmesterrel együtt végezte az ölfa megolvasását, számba vette a terméseredményeket és az állatokat, s ezekről kimutatásokat készített, közreműködött a hivatalátadásoknál (resignatio), intézte az alkalmazottak, főleg a napszámbéresek ügyes-bajos dolgait és felügyelte a termésbetakarítást. A kasznár (frumentarius) hasonlóan más nagybirtokok tisztjéhez — az uradalom szemes terményeinek átvételével és tárolásával foglalkozott, s ezekről számadással tartozott. E munkája mellett őt bízták meg az építési anyagok kezelésével, majd 1862-től hozzá tartozott a váci faraktár és már korábbról a váci Zöldfai (veteményes) kert felügyelete.

21 A kulcsár (claviger, BeschlieBer) az uradalom bortermése kezeléséért felelt és ugyanakkor ellenőrizte a bor- és pálinkamérési gyakorlatot. Ezzel kapcsolatos feladata volt az uradalomhoz benyújtott vegyeskereskedői és pálinkamérési, továbbá a korcsmai haszonbérletek iránti kérelmek véleményezése és az újborok kimérési árának meghatározása.2 Tevékenységi köre a püspöki szék betöltése után kibővült az udvarmesteri feladatokkal.

23 Mint e tisztség viselője, gondoskodott a püspöki udvar ellátásáról, s számadással tartozott az élelmezésre kiadott pénzekről.

24 A mérnök (földmérő, geometra, Ingenieur, inzsenér) az uradalom földmérési (birtokfelmérés, határmegújítás, telkesítés, bányakijelölés stb.) és az épületek fenntartási munkáit irányította, illetve azok egy részében tevőlegesen is részt vett. Roskoványi püspök 1851 szeptemberében megszüntette ugyan a mérnöki tisztséget, de a birtokrendezések során szükséges felmérések elvégzésével már 1853-ban megbíztak egy polgári „álladalmi" mérnököt, majd 1859től alkalmaztak egy uradalmi mérnököt is.

25 A mérnöki munkáért teljesítménybért fizetett az uradalom: minden 1200 D öles hold felméréséért 18 kr-t, szabályozásért holdanként 12 kr-t, az 1849 előtt felvett területek ellenőrző felméréséért szintén 12 kr-t, s külön díjat kapott a térképek megrajzolásáért és a telekkönyvek összeállításáért.

26 A jegyző (protocollista, Notár) szoros kapcsolatban a tisztiszékkel és a prefektussal végezte munkáját, akinek „tenger sok teendői vannak, mert minden héten egyszer s jelesül szombaton gazdasági tiszti üllés tartatván, s évenként a jegyzőkönyvek számai 1300-tól egész 1600-ig terjedvén, a különbféle sok tárgyaknak fogalmazásával és expeditiojávai a Jegyző hétrül-hétre, napról napra el van foglalva . . 27 Roskoványi püspök 1851-ben megszüntette a jegyzői tisztséget a tisztiszékkel együtt, s 1852 szeptemberétől a kormányzói hivatal ügyviteli és iratkezelési feladatainak összefogására az írnokok közül egyet „igtató"-vá nevezett ki, aki 1864-ben segédiktatót is kapott maga mellé.

28 Az erdőmester (Waldmeister) az uradalomban a nagy kiterjedésű erdők kezeléséért volt felelős. Feladata volt az erdők és vágások megvizsgálása, az utóbbiak kijelölése fakitermelésre, az erdőkben termett makk és gubacs felmérése, az erdei károk felbecsülése, a vágásra kijelölt épületfák megpecsételése, a kivágott ölfa megolvasása, valamint a fatolvajlások kivizsgálása és arról jelentéstétel,

29 majd az erdőgazdaságból származó jövedelmek jelentőségének 37