Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

minden, az uradalmat érintő személyzeti, gazdálkodási és igazgatási ügyben. A kamara mintegy saját tisztviselőjének tekintette az üresedésben levő váci püspöki birtokok főtisztjét, s időnként megbízta az uradalmon kívül végzendő szakfeladatokkal is. A püspöki szék betöltésével és a birtokkormányzat központosításával a főtiszti hivatal élére — a prefektusi tisztség egyidejű megszüntetésével — a jószágkormányzó (1866-tól igazgató, Güter Director) került. Az ő kezében összpontosult minden végrehajtó hatalom, s akit a püspök bízott meg az uradalom vezetésével. A kormányzó éppen ezért jóval nagyobb önállósággal rendelkezett — hiszen beszámolnia csak a gyakran távollevő püspöknek kellett —, mint amekkorával a prefektus bírt a vakancia idején. A kormányzó határozta meg a gazdálkodási tervet, önállóan vásárolhatott és eladhatott terményeket, utalványozási joggal rendelkezett, lebonyolította a jelentősebb jogi ügyleteket, önállóan intézkedett a különféle hatóságoktól érkezett egyszerűbb ügyekben. Hatásköre kiterjedt az uradalom minden tevékenységére, mégis mindvégig érvényes volt Roskoványi püspök 1851-ben megfogalmazott alapelve, mely szerint „mit az uradalom javára jónak látand, az általam adott utasítás értelmében elrendelendi".

15 Az ügyészi hivatal (Fiskalamt) közvetlenül 1848 után veszített jelentőségéből, melynek egyik oka az volt, hogy az 1849. évi XI. te. megszüntette a földesúri joghatóságot, másrészt a birtokrendezések szüneteltek az úrbéri pátens kiadásáig. Az ügyészi hivatal jogi végzettségű tagjai nem ügyészi, hanem ügyvédi (fiscalis) szerepkörben, továbbra is ellátták az uradalom jogi képviseletét. Püspöki rendelkezésre 1851-ben újjászervezték e hivatalt, s ügyigazgatói és ügyészi hivatal néven, élén a jogügyigazgatóval (iurium director) működött 1856-ig.

10 A jogügyigazgatót bízták meg a levéltár felügyeletével is.

17 1856 után — az ügyigazgatói tisztség megszűnésével — ismét ügyészi hivatalként tevékenykedett. 1856-ban még egy ügyvédi állást szerveztek a Vácott és környékén előforduló — főleg kártérítési — ügyek intézésére.

18 Az ügyvédek elsőrendű feladata volt a birtokrendezések lebonyolítása — a megnyert földek után külön jutalmat kaptak —, valamint a peres ügyek intézése. A számvevői hivatalt (taxatoratus, exatoratus) a főszámvevő (exator, Renntmeister) vezette. Feladatai közé tartozott a számadásra kötelezett tisztek — a főpénztárnok, a kasznár, a kulcsár, a számtartók (ispánok) — által beadott éves, negyedéves és havi pénz- és anyagkiadásokról készített számadások felülvizsgálata, az állandó jövedelmek összeírása, a fizetési lajstromok és a földmérő táblák vezetése, ispáni jelentések alapján kimutatások készítése a termesztményekről és az adóbevallások nyilvántartása. Az uradalom 1852-től rendszeresen megtartotta éves számvizsgáló (censualis) székét, melyen a már említett számadásokat vizsgálták meg. A számvizsgáló szék elnöke a kormányzó (igazgató) volt, tagjai a főszámvevő, a tiszttartó, a számvevői segéd (alszámvevő), mint írnok és 1859-től a mérnök is.

19 1862-től a főszámvevői tisztséghez kapcsolódtak a levéltári feladatok.

20 A főpénztár (cassa) élén álló pénztárnok (perceptor, Kassier) rangban a számvevő után következett. Ö kezelte az uradalom főpénztárában levő készpénzt, melyről éves, havi és heti kimutatást készített. A főpénztár bonyolította le az uradalom pénzügyeit: hitelt nyújtott, kezelte a kölcsöntőkét, figyelemmel kísérte az uradalmat terhelő állandó kiadásokat, a haszonbérletek határidejének lejártát és begyűjtötte a számadó tisztek bevételeit. A főpénztárnok nem utalványozhatott önállóan, -minden esetben a püspök és a jószágkormányzó engedélyezte a be- és kifizetéseket. 36