Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

A püspök részvétele a birtokkormányzatban (1851—1867) A püspökségek királyi adományozásból eredő birtokait a javadalmas csak addig birtokolhatta és jövedelmeiből csak addig részesülhetett, míg az illető püspöki széket elfoglalta; egyúttal köteles volt fenntartani a javadalom eredeti állapotát, sőt lehetőleg gyarapítani azt. A váci egyházmegyében a püspökök általában közvetve, képviselőjükön, a jószágkormányzón keresztül igazgatták birtokaikat. A püspök részvétele e munkában nagymértékben függött a gazdasági kérdések iránti érzékétől, érdeklődésétől és nem utolsósorban egyéni vagyoni helyzetétől. Roskoványi Ágoston püspöksége kezdetén törekedett arra, hogy a birtokszervezettel, az alkalmazottakkal és a nagyobb gazdaságfejlesztő akciókkal közvetlenül foglalkozzon. Peitler A. József püspök maga készítette az országos kormányszervekhez intézett levelek fogalmazványát, ugyanakkor a gazdaság közvetlen irányításába kevésbé szólt bele. A püspök hatáskörébe tartozó fontosabb ügyek a következők voltak: a birtokigazgatás szervezeti kérdései, a királyi kisebb haszonvételek és a földhaszonbérletek engedélyezése, a földesúri jogok gyakorlása (pl. bordézsma elengedése, borkimérés szabályozása), segélyek és adományok megítélése, személyzeti ügyek (alkalmazás, fizetés és nyugdíj megállapítása). A tiszti ülés (1848—1851) A tiszti ülés (tisztiszék, sessio) egyaránt működött világi és egyházi, korona és kamarai uradalmakban. A jobbágyfelszabadítást követően a váci püspökség birtokainak irányításában egyetlen kollegiális szervként maradt meg 1851 végéig, illetve egyetlen alkalommal, 1863-ban is összehívta a jószágkormányzó egy személyi ügy eldöntése érdekében. A váci püspöki uradalom „gazdálkodó ülléseit", majd 1832-től „uradalmi tiszti ülléseit" minden héten szombaton tartotta. Ezeken rendszeresen részt vett a főtiszt (prefektus), aki egyben az elnöki szerepet is betöltötte, a főpénztárnok, a kasznár, a kulcsár, a földmérő (mérnök) és a jegyző. Az ispánok jelenléte rendszertelen, szükség szerinti lehetett, majd 1841-től kéthetenkénti megjelenést követeltek meg tőlük, s 1849-ben újból ugyanerre kötelezték őket.

w Az évente tartott 48—50 ülésen a birtokigazgatás és a gazdálkodás egészét felölelő ügyekben ezer-ezeregyszáz határozatot hoztak. A napirendi pontok a következők voltak: a kamarai vagy a főtiszti rendeletek fölolvasása, tiszti jelentések és előterjesztések megtétele, haszonbérleti és adásvételi szerződések és kérelmek 'bejelentése. A hangsúly mindig a tisztek által előterjesztett gazdászati ügyeken volt. Hivatalok A váci püspöki uradalom főtiszti hivatala élén 1851-ig a prefektus (bonorum et iurium director, Güter Práfector) állt, aki helyettes (ideiglenes) főtisztté való kinevezése előtt az uradalom ügyészi teendőit látta el. Korszakunkban a megüresedett püspöki birtokok igazgatásában — figyelembe véve az 1848/49. évi eseményeket is — rendkívül széles hatáskört kapott. Olyan intézkedéseket tehetett saját belátása szerint, melyeket csak utólag kellett bejelentenie a kamarának. Döntő szava volt a tisztiszék tagjai véleményének meghallgatása után 85