Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

ványi Ágoston (1851—1859) egri káptalani helynöküt, nagyprépostot, akit a pápa szeptember 5-én erősített meg e tisztségben. Az új püspök egyházi megerősítés nélkül is birtokba vehette a javadalmat, ehhez elegendő volt az ún. ,,kamerális installatio", vagyis a birtokok átadás-átvétele a kamara és a püspök részéről, kamarai rendeletre. Ez a 16. században kialakult gyakorlat 1855-ig volt érvényben, ekkor a konkordátum XXVII. cikkelye alapján a javadalomhoz tartozó világi javakat csak az egyházi beiktatás (praeconisatio) napjától vehette át a javadalmas.

7 A püspökök kinevezésükkor ún. kinevezési taxát (collationalis taxa) fizettek a kincstárnak, melyet a javadalom 10 éves átlagjövedelme alapján állapítottak meg.

8 Az egyházi ügyek az 1851-ben megalakított és 1853-ban újjászervezett helytartósághoz, majd 1857. január l-jével a magyarországi főkormányzósághoz, 1986 októberétől a m. kir. Helytartótanácshoz, illetve ennek egyházi bizottságához, a 16. („katholikus egyházi kormányzat minden ügyei") és a 17. osztályhoz („katholikus egyházi vagyon minden ügyei és az elemi tanodái ügy") tartoztak." A Helytartótanács szorosan felügyelte a püspöki törzsvagyont, a birtokok épségben tartását. Minden olyan ügyet fel kellett terjeszteni hozzá, mely annak állományát érintette. 1862-ben pl. a pest—losonci vasútvonal építése során vetődött fel földrészek kisajátítása a salgótarjáni „Szent István" Kőszénbánya Társulat részéről, s a javaslat szerint a vállalat részvényben fizetett volna a földekért. A Helytartótanács úgy foglalt állást, hogy a kérés nem teljesíthető, mivel ,,a püspökség adománybeli törzsvagyona a koronkénti birtoklók által teljesen épségben fentartandó lévén, ennek semmi nemű része egy magány vállalat üzletbeli eshetőségeinek ki nem tehető . . ." Ugyanakkor úgy határozott, hogy a kisajátítandó földrészek után bírói becslés alapján megítélt váltságösszeget „gyümölcsözőleg" el lehet helyezni.

10 Ugyancsak a Helytartótanács határozta meg a gazdasági felszerelési alap mértékét, s ugyancsak az ő engedélyével lehetett kölcsönnel megterhelni a püspöki javadalmat. A főpapi javadalmak feletti egyházi felügyeletet az 1518. számú kánon szerint a pápa irányítja, s ő rendelkezik a legfőbb felügyeleti és ellenőrzési joggal. Korszakunkban egyetlen alkalommal kérte és kapta meg a váci püspök a pápa engedélyét, hogy felvehessen 120 000 Ft kölcsönt a birtokok szabályozására.

11 Egy 1865-ben létrejött újabb kölcsönügyletnél a Helytartótanács általános érvénnyel kívánta rögzíteni a követendő eljárást, s kikérte az esztergomi érsek és az érdekelt váci püspök véleményét is. Scitovszky János érsek közölte, hogy ,, . . . tökéletesen osztom az oda való intézkedést, hogy a káptalanok a kérdéses kölcsönök fölvételébe, kezelésébe és beruházásába tettleg, még pedig felelőség mellett befolyjanak, .. . hogy a kölcsön fölvétele iránt magánosokkal kötendő szerződések kormányszéki helybenhagyás s a kölcsönrészletek törlesztésének mikénti biztosítása végett a nagyméltóságú kir. Helytartótanácsnak elsődlegesen felterjesztessenek' . . ."

I2 Peitler Antal József püspök (1859—1885) sértőnek találta a tervezetet, s indoklásában felhozta, hogy „Elveimmel egy általában meg nem egyez, hogy a káptalan püspöke irányában ellenőrködési szerepet vigyen . . . mert feltenni kell, hogy a püspöki lelkiismeretességben, becsületességben és tulajdon érdekében legtöbb biztosítás és garantia fekszik ..." Véleménye végén elismerte a Helytartótanács és a káptalan alkalmankénti ellenőrzési jogát, de elutasította „egy állandó ellen őrködés" lehetőségét.

13 Nem tudjuk, végül milyen döntést hozott a Helytartótanács ez ügyben, de a dualizmus időszakában megvalósult gyakorlat a Helytartótanácsi elképzelések győzelmét tükrözte. 34