Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

mivel a gazdátlanul maradt egyházi tisztség jövedelmére mindkét fél egyaránt jogot formált. A török hódoltság után egy 1703. június 15-én kelt királyi rendelet (az ún. Conventio Kollonichiana), majd az 1715. évi XVI. te. szabályozta az egyházi időközi jövedelmek (tempus intercalare) felhasználását, fele-fele arányban megosztva a király, illetve az egyház közt. II. József 1783-ban a vallásalaphoz csatolta az interkaláris jövedelmeket, de I. Ferenc 1793-tól újból a kamara kezelésébe utalta a megüresedett egyházi javadalmak jövedelmeit, s itt is maradtak 1855-ig, ekkor újból a vallásalapra ruházták át. A bécsi udvar 1788-ban részletesen szabályozta a vakans egyházi birtokok átadás-átvételi eljárását, mely lényegét tekintve 1867-ig érvényben maradt. E szerint minden ingatlant, a hozzá tartozó gazdasági felszereléssel együtt, egy kamarai és egy káptalani kiküldött írt össze. A természetben (gabona, állat, széna és bor) meghatározott gazdasági felszerelést (fundus instructus) természetben kell megőrizni és az utódnak átadni/

1 Az 1848/49-es szabadságharc idején — a harci eseményektől függően — az uradalom fölötti felügyeletet hol a forradalmi kormány pénzügyminisztériumának „álladalmi javák osztálya"

5

, hol a Magyarországi Cs. Kir. Kamarai Ügyek Ideiglenes Igazgatósága (Provisorische Kameralverwaltung für Ungarn) látta el. Ez utóbbi a szabadságharc után budai székhellyel alakult újjá, majd 1851 elején megszűnt és szerepét ez év február 20-tól az Országos Pénzügyigazgatóság (K. K. Landes Finanz-Direction für Ungarn) vette át. A kamara (pénzügy-igazgatóság) hatásköre rendkívül széles volt, s kiterjedt mind az elvi, mind a gyakorlati területre. A szabadságharc leverése után a személyzeti ügyek jelentős részét a „politicailag compromittált" uradalmi alkalmazottak hivatalviselés alóli felmentése jelentette. Emellett a kamara — általában uradalmi főtiszti (prefektusi) véleményezés alapján — megszüntethetett vagy betölthetett állásokat, megállapította az alkalmazottak járandóságát, nyugdíjat ítélt meg — mely addig volt érvényben, míg a püspöki széket be nem töltötték —, előírta, hogy milyen képzettséggel kell bírnia az egyes alkalmazottaknak. A pénz- és számvevőségi ügyekben a kamara engedélyével történtek a kifizetések és a kölcsönfelvétel. Ugyancsak a kincstár ellenőrizte az uradalom és a számadásra kötelezett tisztek számadásait és jóváhagyta az egyéves időszakra szóló állandó jövedelmek és kiadások (perceptorium fixorum proventuum) összeírását tartalmazó jegyzéket. A kamara mondta ki a döntő szót a gazdálkodással kapcsolatos összes ügyben, figyelembe véve a tisztiszék és a prefektus véleményét. A kincstár gyakorolta a király főkegyúri jogát, mint a megüresedett és az uralkodóra visszáháramlott egyházi birtok felügyelője, s gyakorolta a magánkegyúri jogot is, mint a püspökség kegyuraság alá tartozó birtokainak kezelője. A vakans püspöki birtokok egyházi felügyeletére vonatkozó lényegi adattal nem rendelkezünk. A kánoni jogszabályok a káptalan kötelességévé tették a megüresedett püspöki javadalom kezelésének ellenőrzését, de szerepkörét feltehetően csak a birtokátadás-átvétel során érvényesíthette, s nem vett részt a birtokok érdemi igazgatásában. Á szabadságharc ideje alatt és az ezt követő időszakban a püspöki szék betöltésekor előtérbe kerültek a politikai szempontok. Az államrend megszilárdításának célja szükségessé tette a haderő, a hivatalnoksereg és az egyház megerősítését. Az egyház reorganizációjának megkezdését igazolja, hogy az uralkodó az 1849—1852 közötti időszakban két érseki és tizenhárom püspöki széket töltött be.

6 A váci püspökség élére 1851. április 29-én nevezte ki az uralkodó Rosko33