Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.

kérdezte a Tanácsköztársaság egyes helyi szervei és vezetői mellé rendelt városi tisztviselőket, felkereste az államosított ipari vállalatokat, kereskedéseket, pénzintézeteket, gyógyszertárakat, továbbá az iskolákat, egyházakat és hivatalokat, hogy közvetlenül tőlük szerezzen felvilágosítást és adatokat. Sikerült szóra bírnia a Munkás Tanács több tagját is, akik a tárgyalások menetére, hangulatára, a vezetők jellemzésére vonatkozóan szolgáltak értékes információkkal, (á Direktórium és az Intéző Bizottság működésére vonatkozóan viszont nem tudott ilyen jellegű információkat szerezni, mivel ezek valamennyi tagja elmenekült Békéscsabáról.) Végül beszélt az események „közkatonáival" is. Azokkal tehát, akik nemcsak rokonszenveztek a proletárdiktatúra eszméjével, de az eseményekben cselekvőleg részt is vettek, bár vezető posztokat nem töltöttek be. Egyrészt e felsorolást áttekintve, másrészt a kéziratot végigolvasva megalapozottnak kell tekintenünk Bálás Ádám kijelentését: „Minden, amit elbeszélésemben leírtam s állítok, szem- és fültanúk vallomásaira vagy írott bizonyítékokra támaszkodik." A dolgozat egyébként húsz fejezetre tagolódik. Bevezetésül néhány oldalon röviden áttekinti 1919 márciusának előzményeit, majd három fejezetben tárgyalja a proletárdiktatúra mintegy öt hétig tartó történetének eseményeit. A következő fejezetekben egyes részkérdéseket elemez: a katonaság, illetve a lakosság hangulatát, viselkedését, a proletárdiktatúra egyes szerveinek működését, a kereskedelem, az ipari vállalatok, a gyógyszertárak, a földbirtokok és a pénzintézetek szocializálását, az iskolák és az egyházak életében bekövetkezett változást, a sajtót és a levélcenzúrát stb. Végül a városi számvevőség adatai alapján megkísérli kimutatni a proletárdiktatúra költségeit, illetve jellemzi a fontosabb vezetőket és szereplőket. A proletárdiktatúra Békéscsabán A Tanácsköztársaság kikiáltásának másnapján, 1919. március 22-én Békéscsabán összeült a Munkás Tanács és a város ügyeinek vitelére tíztagú direktóriumot választott. A város közönségét este a színházban tájékoztatták a változásokról és a proletárdiktatúra lényegéről. A Tanácsköztársaság mintegy öt hétig, a román királyi csapatok bevonulásáig (április 26.) létezett a városban. Bálás Ádám műve az előzmények bemutatására nem nagy teret szentel, bár az a néhány oldal is fontos információkat tartalmaz. Egyrészt utal a háború okozta elszegényedésre („Az 1918. évi silány termés javarészét a csépléstől elvitték, s elvették. A harctérről hazatért kiéhezett sok katona itthon családjánál nagy nyomort talált."), másrészt érzékletesen mutatja be azt a bomlási folyamatot, melynek eredményeként a leszerelt katonák elözönlötték a várost, s a megmaradt alakulatok fegyelme is teljesen fellazult. A lakosság kezére részben tőlük, részben a balkáni frontról visszavonuló Mackensen-hadsereg katonáitól rengeteg fegyver, lőszer, kézigránát került, s ezekkel sokszor a gyerekek játszottak. -••' 1918 őszén a polgári demokratikus forradalom győzelme után az egykori •Nsrazeti Munkapártot (s Bálás Ádám szerint ezzel egyúttal a „jóérzésű polgárságot") 'mindvégig kizárták a hatalomból. A november 3-án megválasztott Nemzeti Tanácsnak kezdetben tíz tagja volt, s a Károlyi-féle Függetlenségi ^Eljátszotta benne a meghatározó szerepet. A Tanács azonban tagjainak §zámában- összetételében és ezzel jellegében is folyton változott, bővült, míg Yéjf§;.£919 februárjában az összes akkor szereplő politikai pártoknak (tagjaik 25