Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.

számaránya szerinti) kiküldötteiből állott, s körülbelül 120 tagja volt. Ekkor már a szociáldemokratáknak volt a legtöbb képviselőjük a Tanácsban, míg a Függetlenségi Párt csak tíz taggal vett részt annak munkájában. De e két párt mellett képviseltették magukat a keresztényszocialisták, az Áchim-féle Népegylet és a kisgazdák is. 1918/1919 fordulóján már egyértelműen a Szociáldemokrata Párt volt a legszervezettebb erő a városban, s így érthető, hogy nemcsak a Nemzeti Tanácsban, de a közélet minden területén fokozatosan átvette a vezetést. A párt szakszervezetekbe tömörítette a munkásság és az agrárproletariátus egészét, de még a tisztviselőket is. Ezek állandóan gyűléseztek, agitáltak. Rendszeresen megjelentek a városháza nagytermében is, ahol a Nemzeti Tanács hetenként tartotta gyűléseit, s a karzatról a szociáldemokrata szónokokat biztatták, míg a polgári pártok képviselőit, s a városi tisztviselőket közbeszólásaikkal „terrorizálták". Ugyanígy fontos szerepet játszott az a tény, hogy 1919. február 9-től a párt önálló sajtóorgánummal, az előbb hetente kétszer, majd naponta megjelenő Békésmegyei Népszavával rendelkezett. Bálás Ádám azonban kánytalen elismerni, hogy a párt nem csak agitációjával, de tetteivel, a megyei és városi vezetéstől kierőszakolt intézkedéseivel is kiérdemelte a lakosság többségének bizalmát. Mindenekelőtt azzal, hogy „ . .. igyekezett tőle telhetőleg segíteni az általános nyomoron: gabonát requirált (a Nemzeti Tanácsban kijelentette, hogy ha a gazdák szép szóval nem adják oda termésfeleslegüket, erőszakkal veszi el tőlük), lenyomta az árakat, előkutatott eldugott árukat s a lakosságnak juttatta, az élelmiszereknek a városból való elszállítását megakadályozta" stb.

11 Bevezetését így összegzi a szerző: ,,. . . hónapokon át mesterségesen szították nálunk a szegény nép elégedetlenségét, szívébe oltották a vagyonosok elleni irigységet és gyűlöletet, úgy tüntetvén fel, hogy ezt a vagyont a néptől vették el, vagy az ő verejtékével harácsolták össze, tehát lehet is, el is kell venni tőlük, s visszaadni a népnek. Ezt az elméletet a legegyszerűbb emberek is megértették. Ilyen módon a nép lelke elő volt készítve a kommunizmus eszméinek, s azt nyomban be is fogadta."

12 A Tanácsköztársaság békéscsabai fennállásának öt hete Bálás Ádám szerint két jól elkülönülő szakaszra tagolódik. Az első szakasz április 16-áig, a román királyi csapatoknak Erdélyben, a demarkációs vonal átlépésével megindított támadásáig tartott. Ez az időszak nem bővelkedett eseményekben, látványos, drámai jelenetekben. A hatalom átvétele és megszervezése, a régi intézmények megszüntetése és az újak felállítása, a központi rendeletek végrehajtása minden nagyobb megrázkódtatás nélkül folyt le. A régi hivatalok tehetetlen, működésképtelen állapotban voltak, a polgárság pedig megfélemlítettségében félrevonult és csaknem ellenállás nélkül adta át a hatalmat minden téren. A második szakasz a román támadás megindulásától számítva mindössze 11 napig, a városi direktórium elmeneküléséig, a románok bevonulásáig tartott. Ez az április 16-tól 26-áig tartó időszak már sokkal mozgalmasabb volt, bővelkedett drámai jelenetekben. Ekkor már a polgárság is felocsúdott passzivitásából, s ahogy a szerző mondja, ellenállásba ment át. Véleménye szerint ,,ez a küzdelem nálunk is olyan véres jelenetekben, a kommunisták hóhéri mészárlásaiban játszódott volna le, mint Szolnokon, Kalocsán vagy más helyeken . . . Az oláhok bejövetele azonban az összeütközésnek ezen véres kitörését nálunk megelőzte."

15 Március 22-én tehát a Munkás, Katona és Paraszt Tanács vette kezébe az ügyek irányítását. Mindenekelőtt megválasztotta a maga kebeléből a 18—20 tagú Intéző Bizottságot és a szűkebb körű — 3 tagból álló — Direktóriumot. *26