Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.

MOLNÁR ANDRÁS Zala megye reformkori tisztújílásai 1819 — 1847 í. Zala megye tisztújítási statútumai A feudális magyar vármegyék politikai életének egyik legjelentősebb eseménye volt a vármegye nemesi önkormányzatának (és közigazgatásának) élén álló tisztviselők választása, a tisztújítás (restauráció).

1 Ennek rendjét és módját a törvény csak nagy vonalakban írta elő,

2 a vitás eseteket királyi rendeletek igyekeztek eldönteni^ így a tisztújítások lebonyolítását döntően a helyileg érvényes, évszázadok óta fennálló szokásjog határozta meg. Amíg „ősi szokás szerint", közfelkiáltással választották meg a megye tisztviselőit, nem tartották szükségesnek Zalában sem a jól ismert választási rend rögzítését, leírását/' Amikor azonban 1819-ben királyi rendelet írta elő, hogy a megyei választások ezentúl csak a nemesek fejenkénti, egyenlő értékű szavazásával (voksolásával) történhetnek, Zala megye szabályrendeletet adott ki a tisztújítás rendjéről.'' Ettől kezdve a tisztújítások elmaradhatatlan előzményévé vált a rendszabályok rendszeres felülvizsgálata, és azoknak a „kor követelményeinek" — valamint a megye konzervatív rendi-sérelmi, majd szabadelvű, végül liberális politikájának — megfelelő módosítása. Ezeket a határozatokat egy ideig többszáz példányban kinyomtatták, és az egész megyében terjesztették, később (amikor már csak kisebb változások történtek a választások rendjében) megelégedtek azzal, hogy a megye közgyűlési jegyzőkönyvében rögzítették, és egy-egy kézzel írott példányt kaptak belőle a tisztújítást levezető elöljárók.

0 Az első és legfontosabb — a későbbi többé-kevésbé átdolgozott változatoknak is alapjául szolgáló — tisztújítási statútumot Zala megye 1819. május 17-i közgyűlése fogadta el. Ebben elrendelték ugyan az 1819. évi 4390. sz. királyi rendelet végrehajtását, de határozatuk előszavában (és zárásaként) fenntartásukat is rögzítették: az 1723: 58. te. 6. §-a alapján ugyan már eddig is sor kerülhetett fejenkénti szavazásra, ha közfelkiáltással nem lehetett dönteni a jelöltek között, így a királyi rendelet sem a törvénnyel, sem a szokással nem ütközik élesen, de ilyen radikális változtatásra csak az országgyűlésnek van joga. (Az 1811/12-es országgyűlésen fel is merült már e kérdés, de annak érdemi vitáját a főrendek elnapolták a megyék átfogó rendezéséig, addig pedig a szavazás ősi módját hagyták érvényben.) A megye e fenntartásáról feliratban értesítette az uralkodót, határozatának befejező részében pedig leszögezte: a most elfogadott rendszabályok csak egy alkalomra, a folyó évi (1819-es) tisztújításra érvényesek, a megye fenntartja a jogát, hogy a jövőben e határozatát akár részben, akár teljes egészében megváltoztathassa. A szabályrendelet első pontja a szavazásra jogosultak körét határozta meg. Eszerint szavazata volt a megyében lakó és birtokos (vagy a megyén kívül lakó, de itt is birtokos) egyházi és világi főrendeknek, a köznemeseknek, 18