Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - MÉRLEG - J. Újváry Zsuzsanna–Gecsényi Lajos: Ünnepi kötet Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond tiszteletére: Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn Bd. 1–2. München, 1987–1988. / 85–90. o.

Ünnepi kötet Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond tiszteletére Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn. Fesíschrift für Attila T. Szabó und Zsigmond Jakó Hgb. von Kálmán Benda, Thomas V. Bogyay, Horst Glassl, Zsolt K. Lengyel. Verlag Dr. Dr. R. Troíenik, München I. 1987, 332 p. II. 1988, 323 p. A Münchenben 1986 decemberében, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond tiszteletére összeállított kötetek kiadója ajánlásában meleg szavakkal méltatta a két kiváló tudóst. Alig negyedévvel később megrendülten hallottuk a tudományos munkáiban a legmagasabb szakmai igényességet képviselő nyelvész halálhírét. „A villámcsapásszerű halál azonban csak töretlen szálfa alakját dönthette le, csak az igaz barátot és nemzedékek tanítómesterét ragadhatta el körünkből, de a tudós életművén és az ember példáján az elmúlásnak sem lehet hatalma. Ez már elidegeníthetetlen, közös kincse a magyar tudománynak és mindenkori művelőinek. ... emberi és tudósi példája a számunkra járható egyetlen utat világítja meg. Bizonyos vagyok felőle, hogy a mély és igaz humánum, a sajátunk féltő szeretetével társuló megbecsülése a másikénak, hűség a szolgálatban, a helytállás, a kötelesség teljesítése mindhalálig, és mindaz amit Szabó T. Attila munkás, tiszta élete még jelképez, olyan emberi értékek, melyek halála után is fellobbantják a lángot fiataljaink szívében és követésre sarkallnak" — e szavakkal búcsúzott barátjától Jakó Zsigmond. Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond 30 évvel ezelőtt Kelemen Lajost, az egykori kolozsvári Bolyai Tudományegyetem professzorát, tanárukat köszöntötték a tiszteletére készült Emlékkönyvvel. Most előttük tisztelegtek a szellemi ösztönzést, szakmai tanácsot és erkölcsi támaszt váró és kapó kollégák, tanítványok és barátok, Magyarországról, a Német Szövetségi Köztársaságból, az Amerikai Egyesült Államokból. A Kelemen Lajos Emlékkönyvben magyar, román és szász kutatók együttesen, az együttélő nemzetiségek egymásra találásának és kölcsönös megbecsülésének szellemében voltak jelen. Mindez mostanság csak kívánalom; ,,a romániai állampolgárságú románok, németek és magyarok által összeállított ünnepi kötet lenne a bizonysága a megtelepült tudós közösség jószomszédi viszonyának". Mivel a szóba jöhető romániai magyar, román és szász szerzőknek megtiltották a közreműködést, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond iskolájának nemzetek fölötti karakterét a tanulmányok reprezentatív választéka csak részlegesen tükrözi. Az Emlékkönyvet a jubilánsok életrajzai nyitják meg. Imre Samu a 80 éves Szabó T. Attila életútját rajzolta meg — azé a férfiét, aki ,,a történelem során igen sokszor és keményen vizsgáztatott régióban" született, ott is élte le egész életét. Az elsősorban nyelvészként ismert tudós az onomasziológia, a történeti és leíró nyelvtan, nyelvhelyesség és nyelvművelés, az irodalmi nyelv, a költői nyelv problémái, a román—magyar nyelv és kulturális kapcsolatok és a magyar nyelvtudomány története szakterületeken munkálkodott és alkotott maradandót, de emellett említést kapott széles irodalmi és 85